Június első szombatján, egy kis déli szelet leszámítva igazán tökéletes SUP-os idő volt. Mivel a tavasszal nagyon kevés időm volt evezni így kaptam az alkalmon, amikor Soltász István meghirdette a SUPcsi közös evezést erre a napra. A helyszín közel van, az idő jó, ráadásul az RSD az egyik kedvenc helyszínem.

Az indulás 11 órára volt meghirdetve, előtte már időben gyülekezett mindenki és lelkesen pumpálta a deszkáját vagy várta, amíg az elektromos pumpa elvégzi az unalmas feladatot. Az idő már-már a késő tavaszt idézte (júniusban…), persze ennek is örültünk a botrányos április-májusi időjárás után.

Az indulási pont a #Nocsak Bár volt, ahol egy szuper stégről szállhat bárki vízre, ami az RSD-n nem általános. Parkolni könnyű, a bár működik és mosdó is van. Nem véletlenül lett ez a SUPcsi második bázisa.

  • Nocsak! Stég az induláshoz!
  • Lassan mindenki a vízen.

A társaság tejesen vegyes volt, kezdők, haladók és rutinos SUP-osok. Az indulás előtt már néhányan egymás deszkáit próbálgatták, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsenek, mások teljesen kezdőként a SUP-on való felállást próbálták elsajátítani.

A cél a Czuczor-sziget megkerülése volt, amelyet más sokan ismerhettek. A Ráckevei-Soroksári Duna sok vadregényes helyszínnel rendelkezik, az egyik ilyen a Czuczor-sziget, amely jellegzetes csőhíd alatti átbújásával a résztvevők számára emlékezetes helyszín. Nem csak észak felől, hanem dél felől, Dunaharasztiból indulva is népszerű evezős útvonal, így szinte mindig lehet találkozni más vizitúrázó csoportokkal.

A stégtől elindulva próbáltuk megtalálni a szélvédettebb oldal, ezért kétszer kereszteztük a folyót, hogy a csendesebb vízen evezhessünk. A sziget megkerüléséhez, az M0-ás híd előtt 150 méterrel a kiszáradt fánál kell befordulni jobbra, a jobb parton. Igazán vadregényes részhez érkezünk, ahol a 8-10 méter széles víziutat két oldalról bedőlt fák és nádasok szegélyezik. 200 méter után érjük el az első telket, majd tovább haladva újra a mesterséges környezet lesz az úr, ahogy áthaladunk az M0-ás hídja alatt.

  • Délfelé tartunk, a távolban az M0-ás hídja
  • Itt kell bemenni, az avatatéan szem könnyen eltéveszti.
  • SUPcsi fotók készültek!

A híd után a jobb oldalon már folyamatossá válnak a házak, nyaralók, de ha a bal oldalt nézzük, akkor a természetben érezzük magunkat. Ez a szakasz hol szélesebb, hol keskenyebb, ezért érdemes előre nézni, mert bármikor jöhet szemből is egy kajakos, kenus vagy SUP-os csapat (mi éppen kenusokkal találkozunk).

Minden esetben figyelmesen lapátoljunk, mert sok telek végében ülnek horgászok. Ő általában kedvesek és kiveszik a felszerelést, amíg elhaladunk, de érdemes lassítani és időt adni nekik.

Még itt, ennyire közel az emberekhez is találkozhatunk a természet csodáival, néhány méterrel előttünk egy hattyú terelgette még szürke fiókáit, majd egy gyors fordulattal eltűntek a nádasban. Ilyenkor minden esetben tartsunk kellő távolságot a családtól, hagyjunk helyet nekik kényelmesen elvonulni, ez az ő területük.

A csatorna szélessége menet közben változik van ahol csak 1-2 méter, de vannak öblösebb, szélesebb részek is. A víz fölé benyúló fák hol akadály képeznek, hol kellemes árnyékot adnak.

  • A csatorna egészen más, mint a főág
  • Libasorban, a hattyúk mögött
  • Néhány fa kellemes árnyékot ad.

A csatornán tovább haladva egyszer csak úgy tűnik mintha elfogyna az út, nincs tovább. Ha ezt gondolod, akkor jutottál el a már korábban említett csőhídhoz, amely felül az autóforgalmat, alul pedig a vízi közlekedést szolgálja. Egy kis lendülettel, evezés nélkül, térdelve át lehet siklani a 6-8 méter hosszú csövön és a túloldalon folytatódhat a túra.

  • Igan! Ott kell átbújni.
  • Térdelve sima ügy!

Innen már csak 50-60 méter a főág, de még át kell bújni egy keresztbe nőtt fa alatt, amely sokszor megtéveszti a dél felől érkező evezősöket, mert szinte teljesen takarja a csatorna bejáratát. Ha innen jössz, akkor ne hagyd magad megtéveszteni!

A csatorna végén balra (észak felé) fordultunk és megkezdtük a hátszéllel támogatott evezést vissza a kiindulási pontra. Ezen a szakaszon a tavirózsa még csak lassan kezdett terjedni, köszönhetően a szeszélyes és hideg tavasznak, de a figyelmesebbek egy-két foltot már észrevehetnek. Ez a szakasz már kicsit unalmasabb, hogy semmiképp ne aludjunk el, arról a kisebb-nagyobb sebességgel közlekedő motorcsónakok és az általuk keltett hullámok gondoskodtak.

  • Az utolsó akadály a főág előtt.
  • Kellemesen fúj a déli szél
  • Visszafelé kicsit szétszóródtunk.

A túra hossza 5,5 km, nagyon kényelmes tempóban is kevesebb, mint 1,5 óra így ideális útvonal egy munka utáni levezető evezéshez. Kezdőknek is ajánlott, amit ne felejtsetek, hogy a mentőmellény használata kötelező, ilyen szeles időben pedig a leash is kifejezetten ajánlott.

Köszönjük a vendéglátást a SUPcsinak!

A pontos útvonal