A Balaton északi partján számlatan hely van, ami evezésre csábítja a SUP-osokat, de van egy amelyik szinte mindenkinek rajta van a listáján: Sajkod. A 71-es főútról Tihany után kell lekanyarodni és néhány km után éjük el a sajkodi strand árnyas, fizetős parkolóját.
A strand nagyon takaros, árnyas és kabócáktól hangos, így aki idén nem jut el a Horvát tengerpartra itt is feltöltheti a bogarak ciripelésével a fülét. A vízre szállás után Örvényes és Tihany felé is indulhatunk, mindkét irány más látnivalót tartogat számunkra. Ha jobbra (Örvényes) felé indulunk, akkor egyből a nádas mellett találjuk magunkat, ahol az egybefüggő nádas kisebb szigetekre szakadozott, és az ezzel kialakult labirintusokban barangolhatunk.
Az élővilág nagyon változatos, mi elsőkét a fröcskölve táplálkozó balinokkal találkoztunk. Fékevesztett tempóban kergetik a kishalakat és közéjük csapva próbálnak egyet-egyet elragadni ebédre. A vízisiklók fejüket a vízből kidugva néztek furcsán a deszkáinkra, majd gyorsan alámerültek és eltűntek a nádasban. A kacsák nem nagyon zavartatták magukat miattunk, egykedvűen hápogtak és frissítették magukat a vízben a nyári hőség miatt.
A nádasok között órákig tudunk volna nézelődni, bámulni a nádszálak ringatózását, a hullámok locsogását, de egy hűsítő merülést követően Tihany felé indultunk, hogy az öböl másik részét is megcsodálhassuk.
Erre felé olyan, mintha a part egyenesen beleszaladna a vízbe, nincs határ a fák és a víz között. A természet ezen csodáját ne nagyon szakítják meg bejárók, néhány száz méter evezés után a félsziget ívét követve megjelenik előttünk a Kőröshegyi völgyhíd látványa is. A part mellett újra a nádszigetek veszik át az uralmat és nyújtanak rejtekhelyet kacsáknak, hattyúknak és szárcsáknak is, miközben a háttérben a tihanyi félsziget dombjai magasodnak.
Visszatérésünk után a strandon ebédeltünk és pihetünk még, amíg a SUPok száradtak, jól esett a fák árnyékában pihenni az tűző napos evezés után.
