Rudy van Haven öreg motoros a SUP sport világában. Aktívan kajakozik és számos eseményt szervezett már az elmúlt években. Aki ismeri Rudy-t tudja, hogy ami a szívén az a száján a SUP sporttal kapcsolatban és szerintünk ez így van rendjén. Ebben az interjúban arra keressük együtt a választ, hogy merre halad a SUP sport és mi a helyzet a szövetségekkel.
Aloha Rudy
mindig öröm veled csevegni, és nagyra értékelem a nyitottságodat. Mielőtt azonban mélyebben elmélyednénk a témában, mesélj nekünk egy kicsit arról, hogy ki vagy, a kajakos gyökereidről, és végül hogyan kerültél a SUP-világába.
A sportpályafutásom 1981-ben kezdődött, akkor mentem le kajakozni, majd 85-ben már korosztályos válogatott voltam. Innentől nem volt megállás 2000-ig, amikor is az Európa bajnokság után felhagytam a versenyszerű kajakozással. Ezalatt a 15 év alatt 50-szer lettem nemzeti bajnok háromszor végeztem a legjobb 10 között a világbajnokságokon kajak egyesben. Fontos volt számomra, a versenyzés mellett a civil pályafutásom is.
A SUP sportba 2012-ben szerettem bele. Azóta túl vagyunk a 10. Raven Event eseményen, amit én szerveztem. Számomra ez bizonyítja, hogy beilleszkedtem az eseményszervezések világába és nagyon sok ismertséget szereztem közben.
A kajak szövetségek nagyon szervezetten működnek, mégsem vársz sokat tőlük. Szerinted a nem SUP-os szövetségek nem tesznek sokat a sportágért?
A szövetségeknek sportágilag és gazdaságilag stabil platformoknak kell lenniük, ahol a sportot egyrészt hagyományosan versenysportként, másrészt innovatív, játékos szabadidő sportként lehet fejleszteni. A legtöbb szövetség azonban csak az elit sportot érzi kötelességének, és a kisebb klubok, az alapozó munkát végzők gyakran teljesen el vannak hanyagolva. A jövő elit versenyzőit már korán fel kell ismerni és fel kell karolni őket, és itt jön képbe egy szövetség felelőssége. Viszont egy kész sportolót egyszerűen átvenni nem elég, segíteni kell őt a fejlődésben máskülönben rengeteg tehetséges sportolót veszítünk.
Nemrég azt mondtad nekem, hogy az ISA csak az elitet támogatja. Amit mondasz, csak még jobban hangsúlyozza ezt. Ebben az értelemben az ISA az elit sportolókat veszi át SUP világbajnokságain a nemzeti szövetségektől, kluboktól, amelyek felkészítik, kinevelik a versenyzőket. Nem ugyanez a helyzet minden sportágban?
Szerintem ilyen szabályozások ésszerűek olyan sportágakban, ahol nemzeti szinten több tucat sportoló küzd meg egymással azért, hogy képviselhessék hazájukat, és ahol elegendő nemzet van. Európai szinten az ISA jelenlegi SUP formátumai legfeljebb 10 nemzetet szolgálnak ki, és ezek a klasszikus szörf területekkel rendelkezők. Európa azonban 47 nemzetből áll.
Példa: a kajakos Ifjúsági Játékokon a U15 fiúk kategóriában, tehát 14 éveseknél, a kajakegyesben 40 fiú 40 különböző nemzetből indult el. Szerintem ehhez nem kell sokat hozzáfűznöm.
Állandóan beszélünk az ISA-ról és az ICF-ről. Épp most volt két bajnokság, amelyek az ISA koncepciója alapján zajlottak. A SUP-ot szörf sportként érti az ISA, és ennek megfelelően vannak kialakítva a versenyek.
Az ISA szörf szövetségnek tartja önmagát, és pontosan így vannak kialakítva a SUP-versenyek is.
Ez látványosnak tűnhet, de van egy lényeges hátránya: egyrészt a 14 láb hosszú deszkák nem szörfdeszkák, és időnként nagyon veszélyes helyzetekhez vezethetnek a sportolók számára, másrészt az ISA tevékenységi területét a tengerhez kötötte. Tehát kialakul egy elit, amely nagyrészt nem változik, a favoritok köre áttekinthető, és hosszú távon unalmas mind a nézők, mind pedig a potenciális támogatók számára és ez különösen tragikus.
A fiatalkorúak témája legjobb esetben is katasztrofálisan értelmezhető. Úgy értem, 5 junior lány a hosszú távon Portugáliában –most komolyan(?) ők a legjobbak legjobbjai(?)-. (a létszám miatt nem tud kialakulni egy olyan világbajnoki mezőny, amely hitelesen tudná prezentálni a világbajnoki címet és annak értékét-a szerk.)
Szerintem ez tragédia, rendszerhibának érzem. Ahogyan láthatjuk, Párizsban és Spanyolországban jelenleg 2 óriási SUP versenysorozat szakadt meg. Párizsban különösen fájdalmas ez, mert ez a város a legnagyobb helyszínt kínálja a sportunknak.
Azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt hetek két bajnoksága, a franciaországi ISA és a portugál ESF hatalmas szórakoztatási potenciállal rendelkezett. Gyakorlatilag pontosan azzal, amit a nézők szeretnek: többször változott az élen haladók sorrendje egy körön belül, a hullámok miatt előre nem látható eséseket és káoszt hozott a verseny. A legtöbb ember szereti ezeket az izgalmakat.
Én ezt teljesen másképp látom. A nézői arány a livestream-eken többnyire állandóan 100 alatt volt, a strandolók ismerősök, családtagok vagy csapattagok voltak, és különösen Franciaországban voltak olyan kameraállások, ahol a háttérben tucatnyi szörfös volt látható, akiket valószínűleg komolyan zavart, hogy napokig ki kellett mozdulniuk a saját területükről. Normen Weber kizárása egyszerűen botrány volt. A felelősök valóban kaotikus helyzetet és megdöbbenést tudtak a pályára tenni. Portugáliában Jojo Karst, egy 16 éves junior lány, vérző fejjel esett el a technikai versenyen, majd kórházba került. Mint versenyigazgatónak, figyelni kell erre, mert rendkívül veszélyes folytatni az evezést egy ilyen ütközés után, még akkor is, ha a sportoló ezt akarja. Itt egyszerűen a felelősségről van szó. Ha biztonságos sportként szeretnénk a SUP-ra gondolni, akkor ne fiatal sportolók képét lássuk fejvédőben ezért.
Az ICF-nek más a koncepciója, amely a kajaksportra támaszkodik. (annak mintájára szervezi a SUP sportot-a szerk.). Minden rendben zajlik, és ahogyan nemrégiben a beszélgetés során mondtad: az SUP egy generációkat átívelő sport. Az ICF világbajnokság mindenki számára van. Vannak Masters futamok, felfújhatós kategória még 50 év feletti nők kategóriában is. Azon gondolkozom, hogy ez még mindig releváns-e. Nyilvánvaló, hogy ez a piac, és az emberek fizetőképes keresletként jelennek meg a piacon. Néha úgy tűnik, hogy a Masters futamok során nagyobb a verseny, mint az elit versenyzőknél. Az ICF-nek úgy tűnik, hogy ez jól működik a kezében. Azonban aggódom, hogy amikor ez valóban komoly lesz, a Masterseket mellőzik majd.
Természetesen a Masters kategóriának is van jelentősége, és ennek megfelelően meg kell kapnia a lehetőséget. Mindenütt vannak világbajnoki címek különböző korosztályokban, és ez nem csak tegnap óta van így. Senkinek sem kell különösen foglalkoznia az „idősekkel”, ők maguktól jönnek, ha az esemény megfelelőek számukra. És ami sokaknak eszébe sem jut, az az, hogy az SUP nem csak sport, hanem életmód is!
Nem tudom megmondani, hogy az ICF ezzel megnyitotta-e a Pandóra szelencéjét vagy sem. Én az ICF-t egy szakértőjének látom a sportunknak, és remélem, hogy valódi érdeklődést mutatnak fel, nem csak azért, mert esetleg olimpiai versenyszám lesz a SUP.
A tény az, hogy mindegy, hogy ISA vagy ICF, az SUP mindkettőnél lényegében csak egy kategória – nincs önálló szövetség, amely kizárólag az SUP témáját kezelné. Ezért a tapasztalataim és megfigyeléseim alapján kétkedem mindkét szövetség komoly erőfeszítéseiben az SUP fejlesztése érdekében.
Ha az ICF továbbra is, például Lengyelországban, csak az ISA-t másolja, és olyan területeket keres, ahol még az elit is térdel a bójánál, akkor a Masters kategória témája magától megoldódik. (mivel nem tudják teljesíteni nem mennek el-a szerk.) A fiatalok ugyanúgy érintettek , és így marad a kérdés: Kövessük-e a szervezeteket és szabályaikat, amelyek nem a sport terjedését tartják szem előtt? (Vagy keressünk saját utakat? -a szerk.)
Ezt a kérdést már rég megválaszoltam magamban, és mindenki ismeri a véleményemet! (Rudy a családi hangulatú széles korosztályokat lefedő eseményekben hisz, amik éppúgy élményt adnak a versenyzőknek és az amatőröknek, családjaiknak egyaránt. -szerk.)
Új koncepcióknak kell előtérbe kerülniük, és jelenleg a SUP fesztiválok nagyon népszerűek. Ezt láthatjuk a SUP Alps Trophy sikerén a Faaker-tónál, és még nagyon messze, Koreában, ahol a Busan Open SUP Fesztivál sok embert vonz a partjára. Ott még egy „SUP kutyával” kategória is létezik.
Igen, annál fontosabb, hogy kiemeljük az események szervezőinek munkáját és önállóságát. A The Lake Rocks a Faaker-tónál már a második eseményévében sikerrel lépett fel a nagy események ligájába. Ennek jó okai vannak, mi mozgalmat és családot képviselünk, és ez a szponzoroknak is tetszik. Hasonlóképpen oka van annak, hogy miért vonulnak vissza nagy eseményektől. Ha nincs működő tömegsport, akkor az elit sem sokra megy. Michael Sternig által a TLR/Faak-nál egy olyan megfontolt, nagyon okos szervezővel rendelkezünk, aki tisztességes gazdasági alapokra és megvalósíthatóságra ügyel, valamint a Sup Alps Trophy Teammel, amelyet Gerd Weisner adminisztrál, egy olyan csapatot, amely a tiszta, átlátható és tisztességes sportot képviseli. Ha azonban csak olyan szervezeteket követünk a SUP-ban, amelyek nem akarnak vagy nem tudnak alapvető munkát végezni, akkor a szponzorok is el fognak távolodni. Semmi sem unalmasabb, mint mindig ugyanazokat a 20 embert látni a bóják körül fordulni.
Ha minden sportágat megnézünk, akkor azok a versenyek, ahol a legjobbak egymás ellen versenyeznek, mindig a legérdekesebbek. De a kvalifikációs rendszer mindenkinek nyitva áll. Úgy néz ki, hogy jelenleg tényleg lenne egy generációkat átfogó nemzeti képviseletünk. Nemrégiben Németországban volt egy eset, ahol az évtizedekkel idősebb Simone Ahrens 4,7 másodperccel verte a még nagyon fiatal Jojo Karstot.
Hogyan értelmezed ezt a helyzetet a németnyelvű SUP színtéren?
Simone abszolút megérdemelt bajnok, technikailag nagyon stabil, és az utóbbi években sok
kilométert gyűjtött össze, ahova fiatalabb suposok, mint JOJO, csak most kezdenek elérni.
Azonban nem egy 16 évesnek kell megoldania ezt a helyzetet, itt a 20+ kategória nemzeti középső szintje lenne a megfelelő. Ez fejlődési kérdés, itt számos sportolónak még fel kell nőnie, és a Német Bajnokságon már láthattuk, hogy itt néhány ígéretes tehetség kiválóan teljesített.
Annyit elárulva, éppen a SUP ALPS TROPHY platformja tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy a fiatalok sportját hosszú távon befolyásolja. Különösen a The Lake Rocks ideális feltételeket kínál a helyszín és a kapcsolódás szempontjából erős, feltörekvő SUP nemzetek számára, mint például Magyarország, Lengyelország, Csehország, Németország, Hollandia stb. egy Nemzetközi Ifjúsági SUP Fesztiválhoz.
A sportunknak nincs szüksége további álmodozókra, látomásokkal teli emberekre és más dumásokra – további tervezőkre és dolgozókra van szükségünk, akik vissza akarják hozni a SUP nagyságát.
MAKE SUP GREAT AGAIN
Szóval azt mondod, hogy a SUP egykor nagy volt, de most már nem? Szerintem ezzel csak részben értek egyet. A SUP akkor volt nagy, amikor Kaliforniában láttuk százával, ahogy az emberek belevetik magukat a Csendes-óceán hullámaiba, és az APP Hawaii-ban a világbajnokságokat házmagas hullámokkal rendezte. A SUP most már nem „nagy”, hanem eltűnt. Európában viszont nagyon nagynak találom.
Európában az infrastruktúra a kajak- és evezős klubok alapján jóval jobban ki van alakítva. Van egy barátom Bostonban az USA-ban, akinek van valahol a vízparton egy fából készült faháza, folyóvíz és WC nélkül – van még kérdés? (Mondanám, hogy értem mire akar itt utalni, de nem J-a szerk.)
Az Európai óriások, mint Magyarország, Lengyelország és remélhetőleg hamarosan ismét Oroszország, most kezdenek felébredni. Ezek az országok hatalmas hagyománnyal rendelkeznek a vízi sportok terén. Azok a fiatalok, akik itt az élre törnek, már elkezdték a SUP-ot, vagy évekig ültek már kajakban vagy kenuban. Ha úgy tetszik, Kelet-Európa és Ázsia azok a területek, amelyek a jövőben számítanak. Itt minőségi formátumokat kell kínálni, anélkül, hogy elveszítenénk a SUP szellemét. Ez az én/mi elvárásunk. Ezen dolgozom majdnem 11 éve, és a motivációm még mindig ugyanolyan erős. Nem csak azért váltottam a SUP- ra, hogy barátkozzak, hanem azért, hogy valamit elérjek. A legjobb, ha minél többen állnak deszkán!
Köszönöm a beszélgetést, remélhetőleg folytathatjuk a Faaker-tónál.
Eredeti cikk: https://standupmagazin.com/de/2023/10/rudy-talks-sup-und-vereine/
lektorálta: Kolopi Judit és Márton Károly