„A célig kell menni, bármilyen akadállyal találkozunk”

Egy személyes élménybeszámoló a múlt hétvégi Thomas Breitling Medencés SUP Fesztivál II. fordulójáról

A címben szereplő gondolat jutott eszembe a múlt hétvégi fesztivál 40+os női döntő futamában való részvétel után. Örömmel, bár kicsit fáradtan vártam az evezési lehetőséget. Igyekszem minden apró alkalmat megragadni a gyakorlásra, mert a hétköznapok sodrásában ez nem mindig lehetséges, főleg télen. Nagyon motivál a SUP-os közösséghez való tartozás érzése, a helyszín hangulata és nagyon szeretem a futamok közötti beszélgetéseket is a többi evezős társsal. Nem is gondolnánk, hogy egy ilyen program milyen sokoldalúan támogathatja az egészségünk és a jól-létünket:

• Az evezés maga a fizikai egészségünket és jól-létünket támogatja, rendszeres testmozgásra ösztönöz minket és segít a sport céljaink megálmodásában, amelyek keretet adhatnak a mindennapjainknak is.
• A múlt hétvégihez hasonló SUP-os versenyek és fesztiválok – közösségi élmény révén – a társas, személyes és mentális jól-létünket is támogathatják.

A fesztivál előtt azonban többször megütötték a fülemet az alábbiakhoz hasonló mondatok:    

„Nem indulok még ezen a versenyen, majd megvárom, amíg tudok bója fordulózni”

„Eljöttem ma a versenyre, de azt hiszem nem indulok el, mert félek, hogy utolsó leszek.”

Veled is előfordult már, hogy hasonló gondolataid voltak? Mentél volna egy SUP-os programra, de visszatartottak a gondolataid?  Inkább a kudarc elkerülésére gondoltál és nem a siker elérésére fókuszáltál?

A múlt hétvégi élményemet szeretném ezzel kapcsolatban megosztani. Én úgy indultam neki a fesztiválnak, hogy bárhogy alakulnak az események, mindenképpen nyerek: a fentiek tükrében, vagy az egészségemet és jól-létemet támogatom, miközben apró lépésekben csiszolgatom a folyamatosan fejlesztendő tudásom, gyakorlok az „éles” futamokban és közöttük, vagy tényleg nyerek és dobogóra állhatok. Úgy alakult, hogy a végén dobogóra is állhattam: 2. helyem végeztem a 40+ női kategóriában az összetett eredményben, azaz az 1. és 2. fordulós eredményeimet összeadva.

A vasárnapi 40+os női döntő viszont életem eddigi legélménydúsabb SUP futama lett.

Fejben rendben voltam, de fizikailag kicsit fáradt. A térdelő rajt után rosszul fogtam meg a lapátot és a második csapás után beestem a vízbe. Majd igyekeztem gyorsan visszamászni, de valahogy túl hátulra és féloldalasra sikerült. Gyorsan próbáltam indulni és a többiek nyomába eredni (amúgy teljesen reménytelen volt már, de valahogy ez ott nem jutott eszembe…), de újra a medencébe esetem… és ekkor még mindig csak a rajt után lehettem néhány méterrel.

Aztán arra pillanatra emlékszem, hogy kimásztam a medence szélére és a deszkám elkezdett „úszni” a medence közepe felé. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy itt befejezem a versenyt, hiszen az első két versenyzőt már a célegyenesben láttam és arra gondoltam, hogy már befejeződött a futamom.

De ekkor hallottam, hogy bemondják, hogy egy másik versenyző a vízben. Ekkor jött a gondolat, hogy akkor „visszatérek” és a medence közepe felé úszó deszka után ugrottam. Egy kicsit már messze volt… Újra vissza kellett mászni… Próbáltam valami sebességet felvenni, de már kifáradtam a visszamászásoktól. Így végül a bójafordulókat gyakorolva egy nyugis pályán értem célba. Utolsóként.

Viszont utólag rájöttem, hogy jól döntöttem, hogy befejezem a futamot, még utolsóként is, mert nemcsak gyakorolhattam egy picit a fordulókat, de így az első fordulós 2. helyemmel sikerült egy 2. helyezést elérnem összetettben.

Bár nem a helyezés, és a vele járó (életem első) pénzjutalom volt, ami hajtott, inkább az élmény, gyakorlás és a sok jó beszélgetés a futamok között. Ha már így alakult, örülök neki nagyon. A család unokatesókkal gazdagított gyerkőc serege egy egész délelőttös élménnyel lesz gazdagabb.

Ez az élmény megerősítette bennem azt a gondolatot – amit a gyerekeimmel is gyakran mondogatunk – , hogy hibázunk, tanulunk belőle, felállunk és megyünk tovább. Ezekből a hibákból lehet a legtöbbet tanulni szerintem, és ha következetesen teszünk egy célért, az ilyen rövidzárlatok inkább színesítik az élmény- és tapasztalat palettánkat.

Gratulálok minden indulónak, helyezettnek, próbálkozónak és gyakorlónak!

Szerintem minden alkalmat érdemes megragadnunk a gyakorlásra és tapasztalásra. Az idei SUP-os eseménynaptárat nézve, bőven lesz lehetőségünk tudásunk megmérettetésére, gyakorlásra és fejlődésre. Ezek (is) segíthetnek abban, hogy jobbak legyünk eddigi önmagunknál!

Köszönet a szervezésért:

SUP Race Hungary SE Fodor-Rafting Thomas Breitling Fashion