Megvadult vizeken – Tóth Sebestyén interjú

Magyar supos túraszervezők évek óta hordják Bovecbe vadvízi supozásra a csoportokat Tóth Sebestyénhez és egyre többen találják meg őt egyénileg, saját szervezésben is. És persze járnak hozzá más nemzetek suposai is. Az állva evezéssel ismerkedőket el tudja vinni a környék gyönyörű álló vagy lassan folyó vizeire, de persze a fő attrakció a tapasztaltabb, némi gyakorlattal már rendelkező állva evezősök részére a vadvíz. Bovecben vagyunk, a Júliai-Alpok nyugati felén, a Soča (ejtsd szocsa), vagyis az Isonzó partján.

Bovec főterén üldögélek. Sebestyén pontosan érkezik a megbeszélt találkozóra. Jóképű fiatalember, outdoor sportos plakátfiú, hosszú haj és negyven foggal mosolyog.

Kálmándy Pap Zoltán: Azt javasolnám, legyen az a beszélgetésünk célja nem meglepő módon, hogy megismerkedhessünk veled, megtudhassuk, ki az a szlovéniai magyar srác, akihez lehet menni vadvízi supozni. Mi a történeted, honnan a bátorságod, hogy vadvízi evezést tanítsál? Aztán kicsit kitekintenénk erre a vadvízi sup témára, hogy legyen valami vázlatos képünk térben és időben, – mert lássuk be, – Magyarországról nézve ez egyelőre valami távoli, egzotikus érdekesség inkább.
Szóval kezdjük a legfontosabb kérdéssel, mit csinál a Mikulás nyáron, vagyis mit csinál a sup-oktató télen?

Tóth Sebestyén (Sebi) (nevet) Az utóbbi években a barátnőmmel keresünk valami érdekes, szép és meleg helyet, ahol okos szervezéssel kis költségvetésből is ki lehet hozni pár hónapos áttelelést. És persze ezeken a helyeken is víz van és evezés. A korábbi években dolgoztam telente. Legtöbbször Svájcban voltam vendégmunkás, és két télen a déli féltekén voltam vadvízi túravezető, amikor ott szezon volt. A magyar nyár végén mentem Dél-Amerikába az ottani nyár elejére. Egyszer Chilében, egyszer Braziliában sikerült így dolgoznom pár hónapot.

Azt tudom rólad, hogy tizenhét évesen már túravezető gyakornok voltál a Salzán (ausztriai folyó, népszerű vadvizes úticél) és pár éve már működik itt Bovecben a saját céged. Kérlek, szereld fel még néhány részlettel ezt a több mint tíz évet!

Ha megengeded, kicsit korábbról kezdeném. Gyerekkoromban a KSI-ben kajakoztam évekig. Elég lelkes voltam és talán ügyes is, mert korosztályos magyar bajnokságot is nyertem többször. Édesapám rafting túravezető lett akkoriban és csoportokat vitt a Salzán, így hétéves koromban ültem először raft hajóban. Később, középiskolás éveimben a síkvízi kajakozást lecseréltem a vadvízi kajakozásra, ami szintén egy sok évig tartó szerelem lett. Tizenhét évesen már itt Bovecben voltam túravezető-gyakornok, következő évben túravezetői, vízimentői tanfolyamokat végeztem és azóta folyamatosan dolgoztam itt vadvízi kajak, illetve rafting túravezetőként. 2019-ben kiléptem korábbi munkahelyről és megalapítottam a saját cégemet, melyben csak és kizárólag sup-túrák vezetésével, sup-oktatással foglalkozunk.

Hogy ismerkedtél meg a supozással, és hogy készültél fel a vadvízi sup-túrák vezetésére, hiszen ha jól sejtem, akkoriban nem volt – de talán még ma sincs – intézményesített vadvízi sup-túravezetői képzés. Mesélj, kérlek a supos kezdetekről!

2017 telén Svájcban dolgoztam, és meg akartam lepni magam valami ajándékkal. Ez egy sup lett, amiről azt gondoltam, hogy remek játékszer lesz a szezonban a szabadnapjaimon Bovecben. Aztán az is lett, de annál valahogy több is. Nagyon megtetszett. Nehéz ma már felidézni azt a nagyon intenzív folyamatot, ami a 2019-es cégalapításig vezetett, de millió szempont dolgozott, érlelődött bennem. Akkoriban a vadvízi kajak túrák vezetésével Bovecben eljutottam egy olyan pontra, hogy vágytam valami újdonságra, kihívásra. Nehogy félreértés legyen, tisztázzuk inkább, a vadvízi kajak csodálatos dolog, de ezen a környéken már mindent kipróbáltam, aztán sokszor újra és újra megcsináltam, amit egy vadvízi kajakkal lehet. Tehát valamit váltani szerettem volna. Mehettem volna túrát vezetni máshova az Alpokba, vagy más kontinensre is. Mehettem volna versenyezni. Vagy belekezdhettem volna valami teljesen másba. Azt érdemes tudni, hogy ha a Magyarországhoz legközelebbi vadvizes helyeket keresed, akkor Bovec az egyik legjobb lehetőség. És tényleg rengeteg szempont játszott, merre tartok és hány éves koromban hova szeretnék megérkezni, hol és hogyan akarok élni, milyen nyelven és milyen kultúrában, hol tudom elképzelni magam 10-20 éve múlva, hol lehet családra is gondolni. Bovecben pedig már itthon vagyok. Tehát maradtam Bovecben, és maradjon a vadvíz, akkor viszont legyen új a sport. És megcsináltam itt az első vadvízi supos céget.

A síkvízi kajak után váltani a vadvízi kajakozásra is izgalmas lehetett, de azért a vadvízi kajak akkor már egy nagyon kitalált, tanulható valami volt, amikor elkezdted. Attól persze még változik, fejlődik eszközben, stílusokban, mindenben, de mégiscsak más, mint belevágni a supozásba, főként annak szinte még itt nem is létező vadvízi ágát meghonosítani. Milyen volt úttörőnek lenni?

A döntést kiérlelő hónapokban igyekeztem felmérni a piacot, az igényeket. Kérdezgettem a vendégeimet, hogy kipróbálnák-e a vadvizet supon, és ami nagyon fontos, a barátaimat elvittem többször vadvízi sup-túrára tesztelési céllal, próbaüzemmódban. Ezek nagyon hasznosak voltak. Legtöbbet tanulni a cseh suposoktól tudtam, akik Európában élen jártak a vadvízi supban. Hiába mutatott minden abba az irányba, hogy igény is lenne erre a vadvízi supoztatásra, képes is lennék csinálni, azért a korábbi munkám feladása és a cégalapítás ugrás volt az ismeretlenbe. Mindez 2019-ben, a covid-járvány előtt közvetlenül. A következő két évben nem mindig éreztem magam szerencsésnek, ha erre gondoltam. Izgalmas időszak volt, de működött a dolog, jöttek a vadvízi supozásra kíváncsiak, és jöttek a supozni vágyó itt nyaraló kezdők is, akiket ugyanolyan örömmel vittünk a környék nyugodtabb vizeire, és tanítottuk meg nekik az alapokat.
Nagyon fontos, a legfontosabb, hogy gyorsan kiérlelődött a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó evezési stílus, és annak oktatási technikája. Hogy ez érthető legyen, kicsit messzebbről kell indulnunk térben és időben. Az Egyesült Államokban alakult ki először a vadvízi sup, szinte a felfújható supok elterjedésével együtt 2010 környékén. Azonban az ottani vizek alapvetően más karakterűek. Amerikában nagy vízhozamú folyókon lehet csapatni, ahol nagy állóhullámok lehetnek, de kevés a szikla a mederben, nem kell figyelni a vízmélységet, csak bírni kell a rodeót. Ide tökéletes az ún. fél szörfállás (modified surf stance), amikor a lábfejeket összekötő vonal negyvenöt fokos szöget zár be a board hossztengelyével. Európában nem olyan nagy folyókon jövünk le, nem olyan sok vízen. Figyelni kell a vízmélységet, gyakran ágat kell választani a több ágra szétváló folyón, és a mederben lévő sziklákat kell kerülgetni. Ez egyfajta finommunka az amerikai stílushoz képest. Ez megköveteli a gyors reakcióképességet, gyors irányváltásokat. És hát ezért nem illik Európába az amerikai stílus, mert ha negyvenöt fokban elfordultál az egyik oldalra, akkor adott helyzetben kis eséllyel tudsz csak oldalt váltani, és az is túl sok idő kiélezett helyzetben. Inkább állunk egy vonalban lévő lábfejekkel, tehát a lábfejeket összekötő vonal merőleges a board hossztengelyére, és így lehetőségünk van a kereszthúzásra is, ami negyvenöt fokosan elfordulva képtelenség. Az egy vonalban lévő lábfejekkel nagyobb mozgási szabadság jár együtt, ami nagyobb manőverezhetőséget jelent, végső soron nagyobb biztonságot.

Jó, hogy említed a biztonságot. Nem félsz, hogy minden lehetséges óvintézkedés, alapos felkészítés, védőfelszerelések ellenére valaki rosszul esik és megsérül?

Sajnos nem tudom kizárni, és van is bennem aggodalom, de fennállásunk alatt egy zúzódás volt eddig a legkomolyabb sérülés. Olyan folyószakaszokon megyünk, ahol nagyon kevés szikla van a mederben. Ezek jelentik a legkomolyabb objektív kockázatot. És megteszünk mindent, ami elvárható és megtehető, mind a felkészítés során, mind a védőfelszerelések biztosításával, hogy minimalizáljuk a veszélyt.

Miért érdemes egy magyar suposnak kipróbálnia a vadvízi supot, vagy netán visszatérnie több alkalommal?

Olyan evezéstechnikát is tanul, amit egy az egyben az otthoni síkvízen nem fog használni, de a tapasztalat akkor is benne lesz a fejében, a mozdulataiban. Vadvízi evezés után az otthoni folyókra is más szemmel néz, elkezdi olvasni a vizet, ami nélkül biztonságos evezésről nem beszélhetünk egy folyón. Magabiztosabb lesz a balatoni hullámokon is. Általában határozottabb, tudatosabb, magabiztosabb lesz a vadvízi evezés által a legtöbb supos. És persze azért is érdemes vadvízen evezni, mert óriási élmény, móka, kacagás.

Hogy érzed most magad így öt év után és milyen terveid, reményeid vannak a következő évekre előre nézve? Akár a vadvízi sup fejlődését tekintve általánosságban, akár személyesen neked itt helyben.

Európában az angolok az amerikai stílust vették át. Nagyon várom, hogy mielőbb korrigáljanak és átálljanak a helyes alapállás oktatására. Ez el is kezdődött már. Ez azért is lenne fontos, mert jelenleg csak Angliában van kimondottan vadvízi sup-oktató képzés. Remélem, a közeljövőben ez is változik, és máshol is elérhető lesz ilyen képzés. Nagyon várom, hogy létrejöjjön valami intézményi kerete az európai vadvízi supnak és oktatásának.
A saját történetemre gondolva jól érzem magam, jó döntést hoztam öt éve. A vadvízi sup nagyon új dolog még mindig. Nagyon büszke vagyok, amikor látom, hogy még mindig megbámulnak minket, hogy lejövünk ott, ahol mások raft hajókkal, és hát ugye egészen más a kitettségünk egy sup-deszkán magunkra utalva. És nagyon büszke vagyok a vendégeimre, akik már két-három nap után nagy fejlődést mutatnak, és látom, mennyire élvezik ők is azt a meglepetést, amit a sok kajak és raft hajó között felbukkanva keltünk a parton csodálkozókban.
Személyes ambícióm természetesen a cégem fejlesztése. Sokat gondolkodom mostanában egy olyan vadvízi tanfolyam összeállításán, mely során önjáróvá válhatnának az arra képes suposok. Ehhez természetesen erős síkvízi supos alapok kellenek, melyre sok vadvízi mentési technikát is oktatnánk, kötéltechnikával természetesen, és sok egyéb vadvízi speciális tudástelemet, mint például a vízolvasás. A tanfolyamot sikeresen elvégzők önállóan, tehát fizetett vezető nélkül is biztonságban tudnának evezni egyes vadvízi szakaszokon.

Nem félsz a saját üzletedet veszélyeztetni ezzel? Hiszen ezáltal kevesebb fizető vendéged lehet majd.

Nem tudom, nem hiszem. Nem is ez a fontos. Ez a tanfolyam a természetesen fejlődés iránya. Része szeretnék lenni a vadvízi sup fejlődésének, és akkor az jó lesz. Egyébként a tanfolyamot végzettek gyakrabban és több időre jöhetnek majd és jó hírünket keltik. Nem aggódom.  

Legyen így! Engem már most felírhatsz a tanfolyamra jelentkezők listájára!
Köszönöm szépen az interjút!

Én köszönöm a lehetőséget!