Hegedűs Dóra a dániai télből ment a Kanári-szigetekre SUP ezdőtáborba, azzal a szándékkal, hogy tovább fejlessze tudását a magyarországi viszonyoktól nagyon távoli körülmények között, fogadjátok szeretettel a beszámolóját.
Dániában élve elég nagy csábítást jelent minden olyan lehetőség, ahol napsütés van télen is… A Kanári-szigeteken lévő lehetőséget már tavaly nézegettem, de nem jött össze. Idén újra elővettem, nézegettem. Többen szerveznek SUP-os edzőtáborokat télen, melegebb vidékeken (Andrej Kraytor Törökországban, a Nika fivérek Portugáliában, Esperanza Barreras ugyanitt, Corralejo-ban, stb.). A Fuerteventura szigeten működő http://www.watermenperformancecenter.com/ abban egyedi, hogy minden évben szervez kizárólag nőknek szóló versenytábort (Chica Race Camp). A tulajdonos / edző maga is hölgy: Susanne Lier német/svájci, 40+-os aranyérmes világbajnok SUP versenyző (valamint versenyez sárkányhajóban, outrigger-ben és prone-ban is).
A tábor maga megfizethető (a legtöbb ilyen egyhetes tábor 700 eur (+ szállás és utazás és kaja). Kijutni Dániából kicsit bonyolultabb volt, mint otthonról (Bécsből közvetlen fapados járat van, nekem oda 14, vissza 23 óra utazás volt).
A center Sunova és F-One deszkákkal van felszerelve, minden típusban (sprint, all water, downwind, stb.) és méretben, valamint QuickBlade lapátokkal (amúgy valószínű, h a Braca-ról átállok QB-re – és érdekes, h a 84es Marlin után a 77es QB UV-Hex-Flex nem tűnt kevésnek, sőt).
Mindössze hárman voltunk résztvevők: rajtam kívül egy kanadai és egy osztrák 50+ versenyző. Utóbbival jóban vagyunk a füredi VB óta, így Petrával osztoztunk a szálláson is.
6 nap közös edzés volt, délelőttönként, utolsó nap pedig még ki tudtam menni egyedül, a center felszerelésével. Elfáradtam… Az első két nap szaharai homok tette Mars-szerűvé az élményt, elhomályosítva a Napot, 35km/h széllel kiegészítve. Utána napokig eső és borult ég (és erős szél), a 3mm long jane kevésnek bizonyult a szélben. Utolsó nap ragyogó napsütés és aránylag szélcsend.
Átrendeződnek a mértékegységek az óceánon
Síkvíz = lötyögős. Hullámos = 50-100cm hullámok. A legelső nap kb. 30. percében sikerült olyan szerencsétlenül kövekre esnem, hogy egy reccsenést hallottam a térdemnél… A ChatGPT-t megkérdezve valószínűleg külső térdszalag sérülés. Szerencsére nem szakadás, nem dagadt be, csak forgatni és terhelni nem tudtam, de azt is megoldotta a kinezio tape és a cataflam – mégse szállhatok ki a heti programból, nem azért utaztam körbe a fél világot.
A legnagyobb küzdés a hullámokkal és a széllel volt – hiába sok hónapja edzem a Balti-tengeren, az óceán egy következő szint.
S hogy miket tanultam?
Azt, hogy az állóképességem még mindig a bányában van a sportolói múlttal bírókkal összehasonlítva. Megtanultam végre, hogyan kell beach finish-nél szépen megérkezni. Javítottunk a beach starton, a downwind-en, a húzáson, a vízfogáson, a láb- és csípőmunkán.
Volt videózás és elemzés, bár csak egyszer, de megerősített abban, hogy az egyik legfontosabb tanulás visszanézni magunkat, lassítva. A képkockák nem szépítenek.
Maga Fuerteventura kietlen, köves-sivatagos vulkáni sziget, zöldet csak a mesterségesen ültetett pálmafák és a műfű jelenti. Mégis, mindenki, aki a sportolás miatt utazik a Kanári-szigetekre, ezt célozza meg, itt van a legjobb vízpart: rengeteg szörfös, windszörfös, kite-os, wing foil-os és néhány tengeri kajakos is színezte a látványt minden nap. Meglepetésemre mindenki beszél olaszul, mintha a szigetlakók fele olasz lenne, és rengeteg az olasz étterem. Amik mellesleg hazai viszonyokhoz képest sem drágák, ehhez nagyban hozzájárul, h 27% helyett 7% az ÁFA.
Minden “belvizi” sportolónak nélkülözhetetlen a tengeri/óceáni gyakorlat ahhoz, hogy a nemzetközi versenyeken sikereket érhessen el. Az idei 3 ICF kvalifikációs versenyből 2 tengeren van, és maga a VB is. Édesvízen sajnos nem lehet megszerezni azt a rutint, amivel a tengerparttal bíró országok versenyzői rajthoz állnak. Úgy tűnik, hogy mindkét nagy szövetség, amelyik a SUP-ot magáénak mondja (ICF és ISA) a tengerparti helyszíneket választja a nagy versenyek számára. (Magánvéleményem, hogy az ICF helyében pont a síkvizi versenyek felé tolnám az arányt, mivel az ISA kizárólag hullámokra szervez.) Jó példa a diverz készülésre Kocsis Csillag, aki hónapok óta Olaszországba jár edzeni és versenyezni, és sorra kerül fel a dobogóra az igen erős olasz mezőnyben.
A képek a szerző tulajdonát képezik.
Hegedűs Dóra
2017-ben álltam először deszkára, de mint majdnem mindenkit, azonnal elvarázsolt az élmény. Kikapcsolódásként eveztem 2 évig egy Moain, kutyával, gyerekkel, nyaralás alatt. 2019 őszén elmentem egy meghirdetett csoportos edzésre, ott szembesültem azzal, hogy ezt lehet másként is. Akkor télen csatlakoztam az MTK Budapest Felnőtt Szabadidős Vízisportközponthoz és elkezdtem járni a tanmedencés edzésekre, Nagy Zsuzsához. A 2020-as, életem első versenyszezonját nagyon élveztem, minden új volt, sok jófej SUP-ost ismertem meg és amatőrként minden apró eredmény több volt, mint amiről valaha álmodhattam volna.
Sok tennivalóm van még: több évtized kihagyás után újraépíteni az állóképességem, a terhelhetőségem, az erőnlétem, mellette a technika javítása – évekre előre programot biztosít. És motivációt arra, hogy minden nap tegyek valamit ezért, akár vízen, akár szárazföldön.
Civilben üzleti coachként és Gestalt terapeutaként dolgozom, itthon és külföldön is, jogi szakokleveles közgazdász végzettséggel. Férjemmel Dániában élünk. Az ottani klubban, a jeges Balti-tengeren tudok edzeni, ami megint egy más világ.
