Tudtad, hogy a SUP-ozás a mentális állóképességünket is fejlesztheti?

Az állva evezés mentális egészségünkre gyakorolt hatása vitathatatlan. Még ha nem is tudatosítjuk magunkban, de mindannyian akik állva evezve a vizeket járjuk, érezhetjük, hogy az állva evezés hatására energikusabbnak érezhetjük magunkat, hiszen az összes porcikánkat átmozgatjuk a fejünk tetejétől a lábujjainkig még akkor is, ha a legalacsonyabb intenzitáson túrázva evezünk. A kék és a zöld szín ereje is segíthet a stressz szintünk csökkentésében, és a folyamatos egyensúlyozásnak köszönhetően nemcsak magabiztosabbnak érezhetjük magunkat, de az élet egyéb területein is javulhat a fókusztartásunk. Kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a parttól elszakadva önmagunkhoz kapcsolódjunk, befelé figyeljünk, elmerüljünk egy naplementében, vagy ha éppen a társas nyüzsgésre van szükségünk, akkor szuper lehetőséget nyújt az állva evezés közbeni beszélgetős közösségi kapcsolódásokhoz, vagy gyorsabb tempóra kapcsolva a gyorsasági és technikai-ügyességi teljesítményeink összeméréséhez.

A mentális állóképességünk fejlesztéséhez szintén nagyon sokat adhat az állva evezés.

De mit is jelent a mentális állóképesség?

Damon Zahariades az ebben a témában írt könyvében úgy fogalmaz, hogy ez egy lelkiállapot, és néhány szinonimát is említ, például keménység, szívósság, állhatatosság, kitartás vagy elszántság. Hangsúlyozza, hogy a siker és a kudarc között ez a lelkiállapot jelentheti a különbséget. Ami biztos, hogy ha az életben tartós sikereket szeretnénk elérni, akkor az oda vezető út biztosan akadályokkal van kikövezve. Az akadályok leküzdése, a viszontagsággal szembeni helytállásunk gyakorlatilag a mentális állóképességünket erősíti. Ami a legjobb hír, hogy senki sem születik mentális állóképességgel. Ezt idővel fejlesztjük ki és bárki képes rá, hogy elsajátítsa.

A mentális állóképességnek többféle definíciója létezik, de a megfogalmazásokban vannak bizonyos hasonlóságok, például az, hogy

• valamilyen cél elérésre törekszünk,
• stresszorokkal találjuk szemben magunkat, és a
• kihívások ellenére nyújtott jó teljesítményre törekszünk.

A céljaink nagyon különbözőek lehetnek a vízen: az első túránkat szeretnénk sikeresen teljesíteni, álló vagy hullámzó vízen szeretnénk a deszkán maradni, ha beleestünk tudjunk a deszkára visszamászni, a mindennapok okozta stresszt szeretnénk oldani, egy versenyen dobogós helyezést szeretnénk elérni, a technikai futamokon először szeretnénk a bójákhoz érni, egy hosszabb túraversenyen nem szeretnénk eltévedni, esetleg kudarckerülőként nem szeretnénk egy versenyen utolsók lenni, vagy egyszerűen csak elég bátorságra van szükségünk, hogy elinduljunk életünk első SUP-os versenyén, illetve ha elindultunk ne kelljen feladnunk… ahányan vagyunk, annyi féle képpen tudnánk folytatni a felsorolást.

Stresszorként élhetünk meg minden olyan eseményt, ami felborítja a homeosztázisunkat, vagyis azt az állapotunkat, amikor a testünk belső környezete egyensúlyban van. Stresszor lehet olyan dolog is, amit nem észlelünk veszélyesnek, de ide tartozhat minden testi jóllétünket érintő fenyegetés. A vízen ilyen lehet például a félelem, hogy a szkegünk elakad az aljnövényzetben és beleesünk a vízbe, hogy esetleg eltörik az evezőnk, vagy megsérül a deszkánk, vagy esetleg, hogy olyan természeti akadállyal (bedőlt fa, sóderágy…) találjuk szembe magunkat, amivel korábban még nem.

Ami viszont igazán számít, hogy az ilyen ‘téthelyzetekben’ milyen a mentális hozzáállásunk. Nagy különbség van aközött, hogy a fentiekhez hasonló viszontagságokkal és kihívásokkal teli helyzetekben hogyan reagálunk: túlélni próbálunk, vagy szárnyalni.  

Zahariades részletesen ír a mentális állóképesség ellenségeiről is, ilyen például az önsajnálat, az önbizalomhiány, vagy a félelem és a maximalizmus.

De, innen fókuszáljunk inkább arra, hogy mi a jellemző azokra az emberekre Zahariades szerint, akik kifejlesztették a mentális állóképességüket, és így bártan és kitartóan képesek szembenézni a kihívásokkal és tudják, hogy a nehézségek elkerülhetetlenek:

• elhatárolódnak a negatív dolgoktól,
• rugalmasan kezelik a váratlan eseményeket,
• nagyfokú öntudat, és abből a tudatosságból fakadó magabiztosság a helyzetek hatékony kezelésére,
• szembe néznek a bizonytalansággal, vagyis tovább mennek, még akkor is ha a tervük kudarcnak van kitéve,
• talpra állnak a csalódások után,
• érzelmi önuralom, vagyis a negatív emóciók tudatában is céltudatosan előre haladnak,
• gyakorlati optimizmus, vagyis nem ragadnak bele a negativitásba.

Néhány kérdés, amit felteheszt magadnak:

• A fenti jellemzők közül, melyikek jellemzők rád már most?
• Melyik jellemzők elsajátítása jelenti a legnagyobb kihívást számodra?
• Miért jelent ez kihívást számodra?
• Melyik SUP-os élményeid jelentették a legnagyobb fejlődést a mentális állóképességed fejlődésében?
• Előfordult már olyan veled, hogy az élet más területén tapasztalt képességedet (mentális erősségedet) hoztad át az állva evezésbe?

Carol S. Dweck gondolataira is érdemes egy pillantást vetnünk. A Szemléletváltás c. könyvében a “szilárd jellem”-ről ír, aminek a jellemvonásai nagyon hasonlítanak a mentális állóképességhez. Ő a mentális állóképességet azonban nem lelkiállapotként, hanem képességként írja le, vagyis “…amikor valaki akkor is összeszedi magát és kitart, amikor látszólag minden ellene fordul”. Úgy fogalmaz, hogy a szilárd jellem segít a legbelső tartalékokat felszínre hozni, amelyek segítenek átbillenni a holtponton és egyben kitartó küzdelme is buzdít. A szilárd jellemet a fejlődési szemléletmódokkal összefüggésben vizsgálja. Akik így gondolkodnak, azok számára a siker azt jelenti, hogy “…ha a tőlük telhető legjobbat nyújtják, ha tanulhatnak és folyamatosan fejlődhetnek”.

Tekintsük ki a SUP-on túlra, nézzünk meg egy másik sportágat, hogy ott hogyan fejlesztik a mentális állóképességüket, hogyan küzdenek meg a viszontagságokkal és figyeld meg, hogy van-e olyan elem, amit te is tudsz gyakorolni, alkalmazni az állva evezés során, hogy fejleszd a saját mentális állóképességed.

Janota Zoltán ‘Johnny’ neve nagyon ismerősen cseng a triatlonosok világában, többszörös magyar bajnokként, triatlon vezetőedzőként és jelenleg a Magyar Honvédség kötelékében a Honvédelmi Minisztérium által is díjazott testnevelő tisztként.  

19-szer teljesítette az Ironman távot, ami tartalmaz 3,8 km úszást a 180 km kerékpározás és maraton futás előtt. 2017-ben például az Aquaticrunner Világbajnokságon úszott 26 km-t futócipőben majd futott 5 km-t a vizes futócipőjében a tengerparton. Legjobb magyarként és külföldiként a 6. helyen ért ekkor a célba. 

Így “kétéltű”-ként ezer szállal kötődik ő is a vízhez. Nézzük meg az ő tapasztalatait, hogy neki mi segít átlendülni a holtpontokon és megküzdeni a kihívásokkal teli helyzetekben:

Megúszni, vagy legyőzni akarom az előttem álló a kihívást? Ezt a végletekig leegyszerűsített kérdést kell feltenned magadnak. Azzal, hogy megússzuk – ha nem ismerjük a fizikai-, és mentális fegyverarzenálunkat, nem tudjuk, vagy nem merjük használni képességeinket – akkor emiatt folyamatos bizonytalanságban, konfliktuskerülésben, stresszben és céltalanságban élhetjük az életünket. Talán sikerül megoldani a problémát, talán nem. Ez egy erős negatív spirál, ami könnyen a mélybe húzhat. Onnan pedig ritkán könnyű a Fénybe visszatérni. 

Az önfeladás az önismeret hiánya, és a sportban látványosabb, gyorsabb végkifejlethez vezet, mint az életben. A jó hír, hogy a türelem és a folyamatos önértékeléssel együtt pont a sport az, amelyek segítségével tudjuk magunkat a leghatékonyabban a felszínre emelni, világos határokat húzni, hogy az adott fizikai és lelki állapotunkban, és az adott helyzetből győztesként jöjjünk ki. Előfordul, hogy egy edzésen belül tucatnyi kisebb-nagyobb ilyen szituáción, döntéskényszeren megyünk keresztül és ezek az apró sikerek erősítenek, terelnek minket a magabiztosság, nagyobb ellenállóképesség felé. 

Néhány személyes gondolatom arról, ahogy a megmérettetésekre készülök:

A versenyek előtti kellő mennyiségű és minőségű pihenés az alap, ez mellett – a lehetőségektől függően -a napi rutinfeladatok minimálisra szűkítése és az aktív pihenésé, ráhangolódásé a főszerep. Felszerelés ellenőrzés, pályarajz és időjárási adatok böngészése, esetleg egy kis technikai gyakorlás jó irányba tereli a testet és a lelket. Egy minimális feszültséget adhat ez az időszakos monotonitás, de ez a jó értelemben vett “bekattanás” meghálálja magát, amikor nagyon koncentrálnod kell majd a versenyen. Főleg a nehéz helyzetekben. Minden sportágban a gyakorlottabbaknak beszűkül a tudata. Olyan ez mint amikor a napokig éhező prérifarkas meglátja a prédát. Elmúlik a fáradtság, önsajnálat, éhség és csak a cél elérése lebeg a szeme előtt. Erre hangolódik minden érzékszerve, idegszála és nem tűr kegyelmet. Na, ha ezt érzed, akkor jó úton vagy. Persze, ha célba értél, nyugodtan sírhatsz, hisz ember vagy.  

Hangulattól, versenyhelyzettől és egyéb tényezőktől függően vannak rövid kis mantráim, amiket magamhoz intézek, ha érzem, hogy nem az optimális mentális állapotban vagyok. pl. “Ha felkészültél, csináld kíméletlenül – ha nem, menj haza és gondold át jobban, hogy mit cselekszel.” Bármilyen személyes, rövid önmotivációs gondolatsort kitalálhatunk, amihez valamilyen személyes élmény, érzelem köt és erőt ad.

SUP-osként, állva evezve szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ez a sport számtalan alkalmat és lehetőséget hordoz magában arra, hogy a mentális állóképességünket fejlesszük és a határainkat feszegessük. A jó hír pedig az, hogy ez fejleszthető és a megoldás a te kezedben van, hogy a kihívást jelentő helyzeteken hogyan lendülsz át akár a vízen, akár a szárazföldön. 

Az erő legyen veled! 🙂

Felhasznált irodalom: 

Dweck, Carol S. (2020): Szemléletváltás. A siker új pszichológiája. HVG Könyvek, Budapest

Zahariades, Damon (2023): Mentális állóképesség. Édesvíz Kiadó 

A szerzőkről,

akik mindketten a www.healthiswealth.hu társalapítói: