A SUP-ozást tényleg soha nem késő elkezdeni! Olvassátok el Sárkány Sándor történetét, amiben elmeséli, hogyan is szeli a haza vizeket 67 évesen is! 

A Magasságos talán nem is sejtette, milyen jót cselekedett velem, amikor hatvanhat évvel ezelőtt rávette a gólyát, hogy a Csepeli Kis-Duna mellé pottyantson engem, mert Ő már csak tudja, hogy a víz maga az élet, és különben is oda passzolok legjobban.

Miután a strandtól kőhajításnyira laktunk, eleve elrendelt volt az eljegyzésem a szabad vizekkel.
Serdülő kölyökként már bekéredzkedtem a kajak-kenu telepre, és volt, hogy Ráckevéig is lesunnyogtam a kajakkal, hogy már rám esteledett. Az első rendesebb fejmosásaimat innen datálom.

Aztán kicsit odébb fújt a szél, de mert a Délegyházi vizek kékjei előbb-utóbb minden rendes embert evezésre csábítanak, sürgősen kellett egy saját kajak. Akkoriban a SUP még ismeretlen fogalom volt kis hazánkban.

Bakancslistám sosem volt, de amikor betöltöttem a hatvanat, úgy gondoltam, hogy továbbra sem járok kocsmába, viszont feltétlenül megérdemlek egy valamirevaló deszkát, amin állva is lehet evezni. Motivációmat erősítette, hogy egyre gyakrabban sikerült rendesen elzsibbadni a kemény kajakülésen, és bizony… időnként jól jött volna fáradt tappancsaimnak egy kis vízterápia.

Bátor ember lévén, meg sem fordult a fejemben, hogy rossz viszonyt is ápolhatok az új sporteszközzel. A borulásban már bőven volt gyakorlatom, úgyhogy amiatt nem fájt a fejem, mert eddig még mindig sikerült megszáradnom.

Estére megjött az új SUP, kicsomagoltam, rácsodálkoztam és elkövettem azt a hibát, hogy azonnal fel is pumpáltam. De jaj! Sajnos úgy már nem fért be mellém az ágyba, leeresztve meg olyan lett volna, mint egy cigarettaparázsra ültetett guminő.

Hogy némiképp vigasztalódjak, másnap leballagtam vele a tóra, belöktem a vízre és rátérdeltem.
Eddig jó! Laza terpeszben gyorsan felálltam rajta, és azonnal éreztem, ezt nekem találták ki!
Pillanatok alatt összebarátkoztunk, és néhány evezőhúzás után talán már ember nem lett volna, aki megmondja, hogy először állok rajta.

Nem túlzás, ha azt mondom, deszkán állva ringatózni a vízen, a szabadság tökéletes kiteljesedése! Pillanatok alatt bekapcsol a tökéletes egyensúlyérzet.
Ennél egyszerűbb sport talán csak a kalaplengetés lehetne, de az, tudomásom szerint, még nincs bejegyezve.

Ki merem jelenteni, hogy a SUP kortalan!  Legfeljebb az okozhat némi fejtörést, hogy mit is akarjon az ember. Mert ugye… lehet nagy teherbírású, széles, nagyon stabil családi deszkában gondolkodni, amin a piknik csomagokon kívül akár a kedvenc kutyus is helyet kaphat, de vízen jógázni is olyan életérzés, amibe nagyon bele lehet szeretni. Aki kicsit ugrálni, napozni szeretne, az is talál magának megfizethető eszközt, de aki érzi magában az erőt, az karcsú, gyors deszkán is hizlalhatja az izmait.

Bevallom, amikor ráéreztem, hogy a hullámos vizekhez legjobb választás lehetne egy merev deszka, nem volt kérdés, hogy váltanom kell.

És lám… hatvanhetedik évesen (sörhas nélkül) egy piros karbon deszkán állva harcolok az elemekkel, és imádom!
Ismerőseim gyakran oda nyilatkoznak, hogy akárhány évet is kapok még ajándékba, sosem öregszem meg igazán.
Így legyen!

A képen az írás szerzője, Sárkány Sándor látható.
Köszönjük a cikket! És még sok-sok supozással töltött időt kívánunk!