Nulladik körben fejet hajtanék Tóth Tamara és Csirke István előtt, akik elültették Tatán a sup magot, amit Seper Árpi sporttárs vitt tovább hasonlóan agilis lendülettel, olyannyira, hogy kiharcolta magát a versenyt is – a kifejezetten kemény diónak számító – kajakos csapatnál és az MKKSZ-nél.
A rögösség mellett úgy érzem, hogy eljutottunk arra a kritikus pontra, ahol már a legkevésbé vonzó időjárás és a szervezési-infóáramlási nehézségek (nem rajtad múlt, Árpi!) ellenére is kiadós résztvevői létszám jött össze, és a versenyzőkön túl, – az eső ellenére – már nézőközönség is vagyogatott – még a legendásan esőutáló családi agarunk is megnézett!
Olyannyira sokan voltunk, hogy a nevezéstől /sátortól a partig fél órát is igénybe vett az út, annyi köszönés, jó szó, sporttársi cukkolás érte az embert útközben. Elképesztően jó érzés volt, hogy ennyi hasonló őrült van!
Számomra három különösen értékes pontja volt a versenynek
1. Az eső és a sok várakozás morgolódásra adhatott volna okot, ehelyett a sátrak és fedezékek alá vonulva nagyon jó beszélgetések és viták alakultak ki, hol technikáról, hol élménybeszámolókról, hol egy sokkal ügyesebb versenyző tapasztalatainak és eredményeinek csodálatáról.
Az egy erős tipp minden csapatkapitány vagy közösségi ember felé, hogy legközelebb hozzunk még több sátrat, pavilont, árnyékolót, széket, pokrócot, hogy még kényelmesebbé és beachpartissá varázsolhassuk a rendezvényeket.
2. Úgy alakult, hogy a 2022-es és a 2023-as (sőt ’21-es is akadt) évjáratú Starboard deszkák szinte egymás mellett parkoltak, így többen megtapasztalhattuk, hogy mit jelent a néha rögös fejlődés és mennyit számít egy-egy tompább él. Az új sprintdeszka hatalmasat lépett előre stabilitásban, kíváncsi leszek, hogy mennyire jelenik meg a síkvízi versenyeken itthon és külföldön a jobbá vált formával. Vajon mit tartogat a következő év, amikor az SIC is formát újít?
Kifejezetten tetszett a hosszútávú futam előtt kialakult diskurzus Karcsival és Chleboval a formákról, tapasztalatokról.
3. Nagyon tanulságos volt maga a futam, amit rögtön egy alapos hibával indítottam, egyrészt beragadtam a rajtba, másrészt mindenáron úgy gondoltam, hogy a bója és a part között kellene elmenni, így végigszívtam keresztben az összes dobott vizet. Ez természetesen magával hozta a mentális zombi módot és a technika szétesését. Nade hol jön a tanulság? Tesztelésre nálam van egy Paddlemate eszköz, így a verseny teljes szakaszát vissza tudtam nézni és szépen elemezni, hogy hol és mennyit veszítettem, mire kellene jobban figyelni. Ebben extra segítséget ad Balázs Adrienn befutó videója, ahol kívülről is látom, hogy hol a hiba és szinte húzásra szűkítve kiderül a számok ereje.
Nagyszerű élmény volt ez az esemény minden nehézség ellenére is, remélem még sok hasonló programmal vár minket a nyár!
Azt még fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a versenyek, főleg, ahol Árpihoz hasonló erős jellem kiküzdi az open / amatőr versenyszám lehetőségét bőven nem csak az elhivatott sportolóknak szólnak, egyre többen indulnak el azok is, akik heti 1-2 alkalommal egészségmegőrzés céljával szállnak vízre, és úgy látom, hogy végül mindenki aki vállalja, nagyon fáradtan, de mosollyal ér be a célba. Mert ezek a versenyeken leginkább önmagunkkal küzdünk, egymásnak pedig örülünk. Érdemes belekóstolni, óvatosabbaknak akár csak nézőként, mert nagy élményt adnak!
Képek: Balázs Adrien és Kolopi Judit
Pálházi Dávid
A szerző sok éve evez, nem csak SUP-on, de kajakban és kenuban is otthon van. Vizitúra vezető és a hazai SUP közösség oszlopos tagja. A Magyar Vízitúra Klaszter tagjaként a supozás jogi helyzetének javításáért harcol. Jelenlegi fókusza az oktatás és utánpótlás, ezeken a területeken bontogatja a szárnyait és folytatja tanulmányait.
