Végre május van! A Tisza-tavat feltöltötték a nyári vízszintre, így kinyithatott Poroszlón a Sup Bázis, ahol szezonnyitó akcióval, valamint egy bemelegítő túrával kedveskedtek az első hétvégén a vendégeknek. A cél a vicces hangzású Fattyúszerkő kilátó.

A nevét egy madárfajról kapta – tényleg van ilyen madár, amit fattyúszerkőnek hívnak – mely nem meglepő módon nagyszámban költ is a környéken. A városi ember veréb-galamb-varjú mélységű ornitológiai műveltségét jelentősen megsokszorozza már pár óra nyitott szemű evezés is a Tisza-tavon. És akkor még nem is beszéltünk a további érdekességekről, például hogy ez a mutatós küllemű, helyes madár a víz felszínén úszó növényzetre fészkel. Képzelhetjük, micsoda vegetáció van olyankor a tavon.

 A Tisza-tó változatosságát nem lehet megtapasztalni két és fél óra alatt, de azért kaptunk belőle ízelítőt. Eveztünk nyílt vizeken, nádasban kanyargó, több száz méter hosszú vízi ösvényen és a Kis-Tiszán is.

A Sup Bázis-hagyomány

A Sup Bázis túráin hagyomány, hogy van némi evezéstechnikai tréning is a túrák során. Ez természetesen inkább ismétlést jelent, a már többször tanult, gyakorolt mozgássor újbóli bevésését, a leggyakoribb hibák javítgatását. Nagyon hasznos hagyomány ez. Egészen másképp reagálunk, amikor már néhány kilométernyi fáradtság van a karjainkban, mert túlzottan azokat használtuk, és közösen átismételjük az alapokat, megpróbálunk törzsből, illetve egész testünket használva evezni. Szó esik arról is esetleg, hogy mikor hova állunk a boardon, és miért oda, hol fogjuk meg a lapátot, meddig merítsük a vízbe a tollat, és még száz hasonló „apróságról”. Ilyenkor a szervezet már hálásabb minden kis „okosságért”, fáradtan érzékenyebben reagálunk minden könnyítésre, változásra, több visszajelzést kapunk gyenge kis testünktől. Igazi aha-élményekhez juthatnak a túra részvevői.

Természetesen a rögtönzött workshopon való részvétel nem kényszer, csak egy lehetőség. Aki nem akar ebben részt venni, és csak lelkesen püföli a vizet a lapátjával, és akaratlanul is bemutatót tart több evezéstechnikai hibából, azt sem fogja senki megzavarni, ha ő így boldog. Sajnos az evezéstechnikai betét most elmaradt, mert a nádasból kiérve kaptunk egy kis frissítő szembeszelet, ami folyamatos evezésre kényszerített.

Most még szabad a pálya

Szűk másfél kilométer után, a Csapói-Holt-Tiszára rákanyarodva máris célegyenesben voltunk, és miután egy motoros ladikot kedvesen távozásra kértünk, ki is tudtunk kötni a kilátónál. A csapatból többen már sokszor jártak a kilátónál, ők egy kis sup-szigetet alkotva a vízen pihengettek, beszélgettek, amíg az újak felszaladtak a kilátóba és mindent megnéztek, lefotóztak. Így ők láthatták még a kora nyári nagy szabad vízfelületeket, melyeket nemsokára sűrű növényzet fog borítani, és alig marad majd néhány szűk víziút, ahol evezhetünk.

A Tisza-tó változatossága nemcsak térben, hanem időben is értelmezhető. Egészen másként néz ki és más lehetőségeket kínál egy suposnak most, mint két hónap múlva! A nyár közepén csodaszép lesz a burjánzó vízinövény-telepek látványa, tündérrózsával, tündérfátyollal, a virágzó békatutajjal. Az áttetsző méteres vízben evezés közben nézhetjük a felriasztott halak menekülését, de kevesebb helyre jutunk majd el. Valamit valamiért. Most viszont még miénk az egész tó, ezért csak biztatni tudok mindenkit, menjen, szaladjon, most fedezze fel a tavat! Most még evezhető a Borzonat is teljes hosszában. (Igen, itt a tavon sok helynek, állatnak, növénynek van ilyen fura, vicces hangzású neve)

A kilátót elhagyva már csak a Kis-Tiszát kellett megtalálnunk és hazakocogtunk Poroszlóra. Érezhető volt, hogy a többség most kezdte meg az evezős szezont, de nagyon szépen jött mindenki. A következő túrákon már lesznek, akik bójafordulót akarnak gyakorolni a Kis-Tiszán, és az is rendben van, csak ne üsse ki a board kiemelt elejével a csónakjából az épp arra járó horgászbácsit. A társaság többsége most még kicsit ólmos tagokkal gyűrte le az utolsó métereket, bár volt, aki épp a túra végén kezdett bele egy intenzív intervall-edzésbe. Őt megkértük, hogy maradjon velünk. Nem szeretem azokat a túrákat, ahol szétszakadozva, 100-200 méteres közöket tartva, fásult arccal esnek be a célba a túrázók. A sup bázisos túrákon együtt indulunk, együtt érkezünk, és mosolyogva. Sokkal jobb érzés ez mindenkinek.

A semmi közepén

A hosszú téli hónapok utáni Tisza-tó éhségünket egy túra nem tudta csillapítani, ezért vasárnap reggel a frissen érkezett barátainkkal együtt megindultunk a Bölömbika kilátó felé. A bölömbika nem meglepő módon szintén egy madárfaj neve, de számomra meglepő módon ez nem is egy kis madár, ahogy én képzeltem, hanem mintha egy szürkegém és egy héja szerelemgyereke lenne. A formára gémféle, de a színe, mint egy héjáé. A kilátó szintén csak vízijárművel közelíthető meg, de ez nem egy kis szigeten van, hanem a vízen, vagyis a vízben. Megunhatatlan. Nem véletlenül vált zarándokhellyé, és már most, az idény elején is nagy forgalmat bonyolított vasárnap délelőtt.

Visszafelé hosszabb utat választottunk és a Szilas-fok felé indultunk, majd az Ördög-árok előtt balra fordultunk a Fattyúszerkő kilátó irányába. Itt élhető át az a térélmény, ami a Tisza-tó sajátja, különlegessége. Nem szeretem a meddő vitákat a vizeink szépség szerinti sorrendjéről. Mindegyik más, ismerjük meg, evezzük be mindet. És akkor tudjuk majd, melyik miért érdekes, melyiktől mit kaphatunk.

A Tisza-tó a meseszerűen gazdag élővilág, a változatos, mozaikos táj mellett ettől a térélménytől különleges. Állunk egy három-négy kilométer átmérőjű kör közepetáján és körülvesz a táj. Itt mindenki panorámafotót akar csinálni. Nincs kegyelem. Erős élmény formál minket. Kicsik vagyunk ott a nagy vízen, de nem vagyunk elveszve. Nem aszimmetrikusan nyitott a tér, mint egy óceánparton, még annyira sem, mint a Balatonon. Bármerre indulnánk, partot érnénk hamarosan, de nem akarunk elindulni, mert érezzük, hogy ez ott egy csodavilág, és pár percre a részévé válhatunk.

Aztán valaki megszólal, hogy na menjünk már, mert éhes vagyok és pisilni is kell. A varázs széttörik, a darabkáit zsebre rakjuk és elindulunk hazafelé a vendégségből. 

A visszaúton már azon jár az eszünk, hogy de jó, hogy házigazdánk, Gyuri hatalmas bójákat szerzett a télen valahonnan. Igazi, embernagyságú versenybóják. És bójafordulókat gyakorlunk majd. 5-10 percig, utána levegővételt gyakorlunk, és nézzük az ifi versenyzőket, ahogy órák óta gyakorolnak fáradhatatlanul. Rárongyol, hátralép, fordul, visszaugrik. Milyen könnyű így elnézve!

Már fáradunk, de azért kérünk még egy-két érdekes deszkát kipróbálásra, majd miután teljesen kizsigereltük szervezetünket, elheverünk a parton a babzsákokon, és tudjuk, hogy most jó nekünk ott.

Kálmándy Pap Zoltán

2020-ban kezdtem evezni, mivel nagyon tetszett és projekteken dolgozom, úgy alakítottam, hogy csináltam magamnak fél év szabadságot, hogy intenzíven ismerkedhessek ezzel a sporttal. Nagyon szerencsés vagyok, mert van két kenus barátom, akik sok éve eveznek supon, és elkezdtek tanítani. És sok türelmük van szerencsére.
Indultam néhány versenyen, nagyon tetszettek, de a nagyon változó munkaterhelés miatt képtelenség egy szezonra előre terveznem, rendszeresen edzeni, és versenyekre járni. A középhosszú, sportos, lendületes túrák érdekelnek leginkább. Már amikor képes vagyok sportosan, lendületesen evezni. Sokat szeretnék még tanulni, fejlődni evezéstechnikában, hogy minél hosszabb és gyorsabb útjaim lehessenek, és hogy percekre hízhassanak azok a mostani másodpercek, amikor azt érzem néha, hogy most éppen összeállt a mozgásom a boardon.
A suposok tábora robbanásszerűen bővült az utóbbi években. Az evezés mellett nagyon izgalmas számomra a supos társadalom formálódásának megfigyelése. Nagyszerű látni a sok ismerkedést, barátkozást. Sok csoport formálódik a versenyek, túraszervezők, kereskedők körül, de tőlük függetlenül is. Ebben óriási szerepe van a két nagy Facebook csoportnak. A supos társadalom nagyon támogató, segítő és ez remek élmény.