Elhagyom az M7-est és ráfordulok a 710-es elkerülőre. Érzem, késésben vagyok. Elindítom a GPS-t, hogy lássam, mennyi idő még az út Tihanyig. Már biztos elkések. Indokolatlan előzésekbe kezdek érzelmi válaszreakcióként afeletti bánatomban, hogy már biztos, hogy nem leszek ott az I. Red-találkozó hivatalos kezdetén.
A Red vajon mi?
Hogy érthető legyen, miért szomorúság ez nekem, vissza kell mennünk az időben a felfújható sup születéséig, vagyis 2001-ig. Ekkor gyártják le az első felfújható sup deszkát, vagy inkább paddle boardot, ahogy Amerikában nevezik, merthogy a nálunk meglehetősen ismeretlen Uli nevű amerikai cég gyártotta őket. A Red Paddle Co csak 2008-ban száll be az üzletbe egy sor alapvető fontosságú, a felfújható sup elterjedését lehetővé tevő fejlesztéssel. Érdekesség, hogy a világ sup márkáinak sokaságát mindösszesen 1-2 távol-keleti gyárban készítik. A Rednek saját gyára van, ahol csak Red márkájú deszkák készülhetnek. A Red deszkák nem olcsók. Ezért hazánkban körbelengi a márkát némi irigységgel kevert gyanakvás. Tényleg olyan jó? És megéri? Annyit is megér? És kinek éri meg? Nagyon gazdagok vesznek ilyet csak, akik jódolgukban….?
Szóval, ezért akartam elsőként érkezni, hogy egy szociológus tudásra éhes szemével fogadjam, és tudományos igényességgel feltérképezzem az érkező Red-tulajdonosok társadalmi hátterét, jövedelmi és vagyoni viszonyaikat, osztályöntudatukat. Hogy megmérjem a magyar Red deszkák menőség és sznobizmus tartalmát. De elkéstem, így most utolsóként bekullogok a SUP Center Balaton gyepére és kiteregetem a deszkámat. Csodálkozva állapítom meg, hogy mindenki szorgalmasan fújkál kézipumpával. Persze lehet, hogy a szolgáikat is elhozták ezek a gazdag red-es népek és azokkal pumpáltatnak, de a létszám alapján ez nem tűnik megalapozott feltevésnek. Csak egyetlen lusta van, aki elektromos pumpával zajong középen. És az sajnos pont én vagyok.
A hivatalos közös evezésig van még idő, vízre szállok, próbálok ismerkedni, faggatózom.
Miért Red?
Miért pont Red? – kérdezem
Egy fiatal pár a windsurf révén került a Sup Centerbe, ami egyébként szörfös hely is egyben. Aztán kipróbálták a supot, és hát Red-eket, mert itt azokat lehet bérelni. Próbáltak később máshol más fajtát is, de végül a Red mellett döntöttek.
Kedves középkorú pár kacskaringósabb utat járt be. Sokat béreltek, sokféle márkát, méretet kipróbáltak. Közben tanultak, fejlődtek is, szóval, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán hirtelen felindulásból vettek egy középkategóriájú deszkát, de mégsem volt az igazi. Aztán került mellé egy Red. Amit már ismertek korábbról, de így sajátként használva látták a különbséget az első deszkával összevetve. Hogy mindenkinek jusson a jóból, vettek még egy Redet, de még mindig nem volt tökéletes a konfiguráció, és a harmadik Red megvétele után állt be az egyensúlyi állapot, amikor mindenki megtalálta a magának való Redet, melyekkel közel azonos sebességgel is tudnak haladni együtt kirándulva. A Red két ikonikus típusáról van szó, egy Elite-ről és egy Voyagerről.
Közben elindul a túra. Közepes szélben, kis balatoni hullámokon, ami nekem nem is olyan kicsi, mert nem ehhez vagyok szokva az RSD-n. Folytatom a kérdezősködést.
Két sportos úriembert kérdezek, két egyforma 14-es Elite-n eveznek. Egyszerű, érthető magyarázatot kapok a választásra. Felfújható, haladós, 14 hosszú, tartós.
Szintén Elite-tulajdonos sporttárs csak tavaly, a nyár végén kezdett evezni, de megszerethette, mert télen sem hagyta abba. Kipróbált néhány gyártmányt, és választott. Szeret tempósan haladni, edzeni, evezéstechnikát tanulni, és néha csak napozni, gyönyörködni a tóban. A chill out egyebként elég fontos alkotóeleme minden Red deszkának!
Következő riportalanyom a 3 éves forma kislányával együtt evez.
– Szia! Miért Red?
– Tudod, tihanyi vagyok és …
– Köszönöm szépen az interjút!
Nevetünk, aztán beszélgetünk tovább.
Többen említették, hogy eredetileg nem szántak ennyi pénzt a vásárlásra. Fájt is egy kicsit, de végül is nagyon örülnek, mert szeretnek evezni és imádják a deszkáikat.
Hát, nem lettem sikeres szociológus, de nagyon jót eveztem, jókat beszélgettünk, nevettünk sokat. Sok más Red mellett öt Red Elite-t láttam egyszerre, egy helyen! Gyermeki lelkesedéssel kértem a telefonnal rendelkező sporttársat, hogy készítsen nekem pár fotót. A találkozó egyértelműen sikeres volt! Köszönet érte vendéglátóinknak, Hettinek és Andreasnak, hogy rádobták erre egy napjukat, és remélhetőleg hagyományt teremtettek. Nem láttam, hogy életre szóló barátságok köttettek volna. Úgy tűnik, a Red-tulajdonosok is sokfélék, de mind jól érezte magát, és várja a következő találkozót.
Kálmándy Pap Zoltán
2020-ban kezdtem evezni, mivel nagyon tetszett és projekteken dolgozom, úgy alakítottam, hogy csináltam magamnak fél év szabadságot, hogy intenzíven ismerkedhessek ezzel a sporttal. Nagyon szerencsés vagyok, mert van két kenus barátom, akik sok éve eveznek supon, és elkezdtek tanítani. És sok türelmük van szerencsére.
Indultam néhány versenyen, nagyon tetszettek, de a nagyon változó munkaterhelés miatt képtelenség egy szezonra előre terveznem, rendszeresen edzeni, és versenyekre járni. A középhosszú, sportos, lendületes túrák érdekelnek leginkább. Már amikor képes vagyok sportosan, lendületesen evezni. Sokat szeretnék még tanulni, fejlődni evezéstechnikában, hogy minél hosszabb és gyorsabb útjaim lehessenek, és hogy percekre hízhassanak azok a mostani másodpercek, amikor azt érzem néha, hogy most éppen összeállt a mozgásom a boardon.
A suposok tábora robbanásszerűen bővült az utóbbi években. Az evezés mellett nagyon izgalmas számomra a supos társadalom formálódásának megfigyelése. Nagyszerű látni a sok ismerkedést, barátkozást. Sok csoport formálódik a versenyek, túraszervezők, kereskedők körül, de tőlük függetlenül is. Ebben óriási szerepe van a két nagy Facebook csoportnak. A supos társadalom nagyon támogató, segítő és ez remek élmény.
A képek Gerencsér László és a SUP Center Balaton tulajdonát képezik