Mindenki ismeri a Balaton naplementés arcát, valljuk be kényelmes is elnyújtani egy délutáni evezést 20.00-21.00 óráig, igazán megéri a látvány! De mi a helyzet a napfelkeltével? Mire számíthat az, aki korán kel, hogy aranyat leljen? Augusztus 22-én reggel ennek jártan utána.
Évek óta szerepelt a listámon, hogy evezzek egyet napfelkeltekor, de eddig nem jött össze. Meglehetősen hűvös volt a reggel, 15 fokban indultam el a vízhez 5:13-kor (a feleségem szerint nem vagyok normális), a Balaton déli partján található nyaralónktól. A 400 méteres úton egy lélekkel sem találkoztam, de ezen nem igazán lepődtem meg.
A vízreszállás gyorsan ment, a kellemesen langyos, 24 fokos víz melegítette a lábamat, de számítva némi hűvös szellőre azért felvettem a legvékonyabb (1,5 mm) neoprén cipőt. Azért is szeretem ezt is és a vízicipőket is nyáron, mert sokkal kényelmesebb bennük sétálni, mint papucsban csúszkálni és a kavicsokat rázogatni az út teljeshosszán a talpunk alól.
Azért is jó reggel evezni, mert az éjszakai nyugalomban teljesen letisztul a víz és tökéletesen látni a víz alatti világot. Az első nádas mellett haladtam el, amikor folyamatos csiripelésre lette figyelmes. Nem tudom, hogy milyen madarak voltak, de több százan pihentek a nádszálakon ringatózva. Kicsit bentebb eveztem, miattuk és egy horgász zsinórja miatt is.
A déli part sekély vízében néha hatalmas halakat is láthatunk, nekem most egy 60-70 cm-es ponty jutott, de távol volt tőlem így nem tudtam megörökíteni.
A nap lassan emelkedett a horizont fölé, így volt időm szemlélődni. Egyszer egy halk loccanást hallottam mögöttem és 15-20 méterre egy fejet láttam a víz tetején úszni. Hódot már láttam, nem az volt. Néhány méter után jellegzetes mozdulattal bukott a víz alá és ekkor jöttem rá, hogy a Balatonban szép számmal élő vidrát láttam, amely egyébként nappal az odújában pihen, ezért teljesen láthatatlan. Ez önmagában olyan élmény volt, amiért megérte felkelni.
A hivatalos napfelkelte 5:53-volt, de a felhők miatt már bőven elmúlt 6 óra, mire megpllantottam a napkorongot. Igazán szép látványt nyújtott, ahogy a naplementekor itt is az a lényeg, hogy legyenek felhők.
Visszafelé még véletlenül megriasztottam a korábben emléített madárrajt, akik hangos szárnycsapásokkal hagyták el a búvóhelyül szolgáló nádast. Végezetül még láttam a távolban egy másik „nemnormális” SUP-ost, aki szintén a korai időpontot választotta az evezéshez.
Nem mondom, hogy minden reggel napfelkeltekor megyek le evezni, de kipróbálásra mindenkinek ajánlom legalább egyszer.
