Zolit talán te is ismered, ha eveztél a főváros környékén a Ráckevei-Soroksári Dunán. Lelkiismeretes túravezetőként már sok tucat embernek mutatta meg a Kis-duna rejtelmes, csodaszép világát. Egész évben lapátol és igyekeszik minél több embernek megmutatni a SUP csodáját!
Mikor eveztél utoljára? (2020. január 21-én, kedden készítettük az interjút)
Szombaton, Dunaharaszti-Soroksár távon, délután 1 órakor indultunk és 4 órakor értünk vissza. Fantasztikus időnk volt.
Akik követnek facebookon, azok láthatják, hogy folyamatosan evezel télen-nyáron. Van, ami eltántorít az evezéstől?
Nincs semmi, ami eltántorít az evezéstől, de persze ehhez megfelelő ruházat kell az őszi-téli-tavaszi szezonban. Egyszer előfordult velem, hogy olyan szembeszél fújt, hogy két kilométer után azt mondtam, ezt már nem bírom! Amikor megfordultam, olyan hátszéllel jöttem, hogy nem kellett eveznem, csak az irányt tartottam. Hazatolt a szél. ☺ Akkor a GPS szerint 18 km/h-val is haladtam.
Milyen ruházatot használsz?
Fehér bőröm van, így az nyáron alap, hogy mindig hosszú ujjú lycrában evezek. A Ráckevei-Soroksári Dunaágon kötelező a mentőmellény viselése, amiből én úszássegítőt használok. Ebben jobban érzem magam, szabadabb mozgást biztosít, de azt persze kipróbáltam, hogy fent tart-e. Ha az idő engedi, akkor rövidnadrágban, mezítláb szeretek evezni, ha nem, akkor cipőben, illetve most télen gumicsizma szerű bélelt cipőt használok.
Télen mindig szárazruhában evezek. 2018. októberében szereztem be az elsőt. 2019. decemberben érkezett meg a második szárazruha, amire méretváltás miatt volt szükség. Nagyon nagy biztonságot ad télen, hogy nem leszek vizes, nem kell minden ruhából tartalékot vinni magammal. Ez teszi lehetővé, hogy egész évben biztonságban evezhessek.
Zoli a Dunán, Esztergomnál a méltán híres szénrakodónál.
Hogy találkoztál ezzel a sporttal? Van valamilyen vizes múltad?
A vízi sportot sárkányhajóval kezdtünk a Lacházi Sárkányok csapattal, amit nagyon szerettem; csapatsport, nagyon jó társasággal. Egy gond volt, a gyerekeim idegenekkel nem szerettek menni, ezért vettem egy kenut nekik, ezt családilag is lehet csinálni.
Ezután jött a SUP. Megnéztem az Aqua Marina Monster-t, 170 kg-t bír, szóval a két gyereket is elbírja, de hárman is ki tudunk vele menni a vízre. Amikor először felfújtuk, egy hétig oda sem adták. ”Megjöttünk, ez a mi sportunk!”- mondtam. Egy hét után tudtam egyedül kimenni, megkerültem az Angyali-szigetet. Első alkalommal megcsináltam a 6,3 km-t. Onnantól kezdve elindult ez a folyamat. Egy hónappal később megvettük a második deszkát. Majd, a tavalyi évben jött ehhez még másik három SUP. A kisebbik fiam is kapott egyet, így tudunk együtt evezni, de külön-külön deszkákon. Utána jöttek a touring deszkák, ez azért mégiscsak más, mint a régi allround SUP-ok. Másképpen haladunk velük, a szigetköreimnél más részidőket hoznak, egyre jobban élvezem. Van egy zenei válogatásom és már a dallamból tudom, hogy milyen lesz a kör, hol kellene tartanom ennél a zenénél. Így most öt deszkánál tartunk. Haladunk☺
Honnan szerezted a SUP tudásodat?
Abszolút autodidakta módon elkezdtem gyakorolni, próbálgattam. Aztán elmentem Szekszárdi Feri professzionális képzésére, ami jó volt, mutatott új dolgokat SUP kapcsán. Utána Tomeknél, Nagy Szabi képzésén voltam, később pedig a Balatonon Márton Karcsi tartott egy hasznos képzést. Sokat tanultam tőlük. Ráadásul közben figyeltük egymást a többi résztvevővel, és abból is sokat lehet tanulni.
Ezek szerint ajánlod a képzéseket, evezés technikai workshopokat?
Mindenképpen, de azt javaslom, hogy ha valaki képzésre akar menni, akkor azt az elején érdemes. Nagyon nehéz egy begyakorolt mozgást felborítani, átszokni egy másik mozgásra. Furcsa, mikor már megszoktál valamit és kényelmes is neked, mutatnak egy teljesen másik evezési stílust. Rá lehet próbálni, de már nehezen áll rá az ember keze. Komolyabb túrák esetén jól jönnek a képzésen tanultak, mert ott fontos az energiagazdálkodás. Amikor órákon át húzzuk folyamatosan, nem mindegy hogy mit hogyan csinálsz.
Most már megtanultam, tudom mi a saját tempóm és ezt tartom is egy nagyobb túránál.
Mit szeretsz ebben a sportban a legjobban?
A szabadságot, a kötetlenséget, a jó levegőt. Ezt egy szóval nem lehet elmondani. Az az élmény, ami ott kint van a vízen, amikor evezés közben egy teknősbéka felúszik melletted. Ott vannak még vízisiklók, hattyúk és kacsák. Fantasztikus! Naponta megkerülöm az Angyali szigetet és mindig van valami új dolog. Nemrég 100-150 fős halrajokat is láttam evezés közben. Nem lehet vele betelni, mert annyi csoda van!
Nem csak nyáron, hanem télen is van mit nézni a Ráckevei-Dunán!
Mit adott neked ez a sport?
Egy új társaságot adott, barátokat és egészségügyileg is sokat segített. Régebben sem éreztem magam gyengének, de most érzem azt, hogy nem okoz gondot egy 10-15 km-es SUP túra, sőt igénylem is. Kint vagyok a levegőn, kikapcsolok. Nekem az büntetés, ha 3-4 napig nem jutok ki evezni. Vasárnap reggel már teszem vízre a deszkát, mert kell. Olyan ez nekem, mint egy drogosnak a szer. Azt érzem, hogy ki kell menni, kint kell lenni a vízen.
Ezt alátámasztja, hogy amikor mások még a szilveszteri koccintós képeket posztolták, te már evezőset.
Azt a poént nem lehetett kihagyni, és reggel 8 órakor már újra kint voltam a vízen. Nem is tudom szavakkal elmondani mennyire jó érzés az, hogy kimegyek, kikapcsolok. Csoda helyeket lehet találni. A kis Dunáról nem tudnék elmozdulni, itt mindig vannak új felfedeznivalók. Most idénre az egyik nagy bakancslistás terv, hogy végig evezzek zsiliptől-zsilipig. Erzsébettől Dömsödig szinte majdnem megvan az egész RSD, de még nem egyben.
Te túravezetőként is tevékenykedsz és úgy ismered a Ráckevei Dunát, mint a tenyeredet. Mindig itt evezel vagy máshol is?
Itt a bázisom, itt lakom. Ezt a részt ismerjük és járjuk be folyamatosan. Azért nyitottak vagyunk mindenre, nem zárkózunk el semmi elől, de biztonságban itt érzem magam.
Túravezetőként felelősséggel is tartozik az ember. Egy idegen helyre elmenni úgy, hogy nem tudsz a helyről semmit felelőtlenség. Nem szeretem azt, hogy elindulunk, aztán ott lesz majd valami. Olyan nem lehet. Ha én ezért pénzt kapok, felelősséget vállalok a csapatért, akkor nekem az a kutya kötelességem, hogy elmegyek és megnézek mindent. Hol van a kikötés, hol van az indulás, átemelési lehetőségek. Mindenről tudni kell.
Mit tartasz fontosnak, nemcsak túravezetőként, hanem résztvevőként is egy SUP túrában? Mitől igazán jó egy ilyen túra?
Amikor jól érzi magát mindenki. Akár egy esetleges malőrt sem szúrnak ki, úgy szállnak le a vízről, hogy ez egy tök jó túra volt, ide legközelebb is eljövünk.
Bevallom, én amúgy szervezett túrára nem szeretek járni. Szakmai ártalom, mert azt nézem, hogy hogyan áll hozzá a túravezető, és nem kikapcsolva evezek. Figyelem, hogy mi az, amit én másképp csinálnék.
Egyébként, ha nem éppen túrát vezetek, egy baráti társasággal járunk evezni, ahol egyenrangú partnerek vagyunk. Mindamellett én ott is ugyanúgy figyelek mindenkire, de akkor és ott kötetlenül tudunk evezni.
Milyen deszkáid vannak? Mit használsz most?
Most BASS touringgal járok. Kezdésnek tökéletes volt az Aqua Marina Monster all-roundja. Arra, hogy biztonságba érezzem magam kiváló, hiszen az egy nagyon stabil deszka. De ez hozza magával, hogy lomha, nem egy túrára való darab. Arra jó, hogy megtanulj vele menni, hogy legyőzd az előítéleteket: én ezen nem tudok megállni. Falra tudok mászni, amikor azt mondja valaki, hogy leesik a deszkáról, sokan azt hiszik, hogy biztos leesnek róla. Eljutottam arra a szintre, amikor az ilyen pesszimista hozzáállásnál már nem is hívom, hogy próbálja ki. Jön másik öt helyette, aki ki akarja próbálni és nem győzködni kell, hanem csak terelgetni.
Egyedül, elcsendesedve is meg lehet találni a SUP szépségét!
Szóval, most többféle deszkád van. Ha jól tudom, van egy nagyon kedves tanítványod, mesélnél róla egy kicsit?
Dorkával fantasztikus utat tettünk meg, onnan hogy először deszkára állt, egészen addig, míg a karácsonyfa alatt már ott volt a saját deszkája. Gondolj bele, egy születése óta látássérült, egyensúlyzavarral küzdő kislány egy touring deszkával evez, ez egészen elképesztő! Az első evezésnél térden állva ment, a másodiknál már felállt a deszkára, és ettől kezdve napról napra ügyesebb volt. Őrületes lelkesedése van. Idén szeretne elindulni a 7 Sziget Maraton Vízitúra kupán, Ráckevén, amire én fogom felkészíteni.
Ez a legjobb, amikor a másiknak a sikerélményét is látom! Örülök, hogy Dorkánál ebben nekem is részem van. A szülei mondták, hogy mentálisan is fejlődött, nem csak a mozgásában. Velük egyébként ugyanabban a kajak-kenu egyesületben evezünk Kiskunlacházán, ahol tartottam egy nyílt napot, és Ők is kipróbálták a SUP-ozást. Biztattam a szülőket, hogy jöhetnek minél többször, ez sokat segíthet a kislánynak, adjunk egy esélyt. Mondtam nekik: ”Velem nem tolnak ki, ha sokszor ki kell menni a vízre!”☺ Kijöttek, próbálkoztunk, volt vízbe esés, de ez minden egyes alkalommal csökkent, egyre jobban ment Dorkának az evezés. Szezon végén kilométereket tudott már egyedül evezni. Ez egy hatalmas sikerélmény!
Hogy látod a hazai SUP sportot, közösséget?
Nagyon jól fejlődik. Látjuk azt, hogy egyre több deszka van. A kereskedelmi része még zavaros szerintem, sokan sokféle deszkával, márkával foglalkoznak. Kereskedelmi iskolába jártam, nekem még furcsa, de el kell fogadni.
A Kiskunlacházi Duna parti rész el volt hanyagolva. Vízi sport szempontból is, úgy érzem lesz benne részem, hogy kicsit visszaszoktassuk az embereket a Ráckevei-Soroksári Dunaágra sportolni. Tavaly sokan az én közreműködésemmel jutottak SUP deszkához a környéken.
Egyre többen vagyunk, akik kint vagyunk a vízen és ez szerencsére országosan is általános. Látni azt, hogy folyamatosan új arcok jelennek meg a túrákon is. Most például a jégtörő túrára is jöttek új emberek. Felkeltette az érdeklődésüket a Túra felhívás. Persze, készülni kell nagyon sokat az ilyen túrákra, ez nem csak arról szól, hogy felpumpáljuk a deszkát, adjátok ide a lóvét és mehetünk.
Ketté van szakadva a tábor, vannak a ”jól érezzük magunkat a strandon”, a parthoz közel ugrálnak a vízbe a deszkákról. És vannak, akik sport és rekreáció kapcsán használják a SUP-ot. Utóbbiak között már többen novemberig kihúzzák az evezés szezont. Láthatóan egyre inkább elmegyünk a professzionális vonal felé, egyre jobbak a deszkák, jobbak az evezők, és a hosszabb szezon felé tartunk.
Az elején mindenkinek ezt mondom: nagyon vigyázz vele, mert nem fogsz tudni róla leszállni, nem fogod tudni abbahagyni. Én már beleestem ebbe a csodába.
A Holt-Kőrösön ősszel is csodálatos a táj.
Szóval nem csapdának, hanem csodának tartod?
Akiket bele tudtam rángatni abba, hogy körbejárjuk a Cseke-szigetet, és lagúnákon mentünk át, le voltak nyűgözve. Egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal, csoda. Kristálytiszta víz, halak, madarak, növények. Ezeket csak a vízből látod, hiába sétálsz a parton, onnan rejtve maradnak.
Milyen terveid vannak 2020-ra?
Személyes tervem tovább fejlődni, gyakorolni, csiszolni a meglévő tudást. Valamint Kiskunlacházán nyitjuk a SUP kölcsönzőt, hogy többen tudják kipróbálni, megismerni ezt a sportot. Szeretnék még többet foglalkozni fogyatékossággal élő gyerekekkel, bár nem szeretem használni ezt a szót, hiszen ugyanolyan gyerekek ők is, csak kicsit többet figyelmet igényelnek. Ráadásul ez nem olyan, mint a biciklizés, hogy ha elesik a lurkó, összetöri magát. Itt beleesik a vízbe és… vizes lesz. Aztán visszamászik a deszkára és folytatjuk tovább a gyakorlást. Hamar megjön a sikerélmény. Gyógypedagógusokat bevonva szeretnék velük tovább foglalkozni. Kidolgozunk egy sémát és jó lenne előre haladni egy kicsit ebben is.
Továbbá a SUP túrák folyamatosan mennek, elindultak a tavaszi túra hirdetések. A legnagyobb álom pedig egy WEB áruház.
Nagy tervek, jó hallani, hogy tele vagy tettvággyal. Mit üzensz a SUPlife olvasóinak?
Evezzenek minél többet! Élvezzék!
