Nagy Szabolcs – SUP Portré

Mikor és hol találkoztál először a SUP-pal?

2015-ben kezdtem igazából először SUP-olni, de előtte már találkoztam vele az interneten. Az érdekessége a dolognak, hogy nekem ez először nem tetszett. Kenuztam 10 évig és kenusként ez a típusú mozgás nekem túl lazának, gyengének tűnt.

Később kaptam kedvet hozzá, egy korábbi raftingos edzőtársam- Iványi Gábor- kint él Hollandiában és szintén elkezdett supozni, sőt egész jó sikereket ért el vele.

Vele kezdtem el először beszélgetni arról, hogy mi is ez pontosan, és milyen supok vannak, milyen lapátok. Ő rengeteg segítséget adott nekem, hogy mit vegyek, mire számítsak, hogyha SUP deszkát veszek. Persze nem mindenben fogadtam meg a tanácsát, és amiben nem fogadtam meg, azt utólag sajnáltam is mindig. Azóta mindenkinek azt mondom, hogyha tapasztaltabb sup-ossal találkozik, akkor érdemes meghallgatni, megfogadni az általa elmondottakat.  Sok tapasztalt SUP-os tanácsaiból érdemes kiszűrni, ami nekünk való.

Tehát 2015 körül beszélgettem a Gáborral és utána meg is vettem az első túra deszkámat. Főleg edzésre vettem, hogy majd versenyezni is fogok, hogyha nagyon jól megy. Felfújható deszka volt és 3 hónap alatt rájöttem, hogy ez nekem túl lassú. Végül 1 évet eveztem vele, utána kezdtem el gondolkozni, hogy merev deszkát kellene venni, ami gyorsabb, mert nekem a sebesség számított leginkább. A SUP eleve sokkal lassabb, mint egy kenu (1000 méterenként majdnem 2 perccel) és ezt azért nehéz volt eleinte megszokni. Viszont nem fáj az ember lába, térde, dereka, tehát lényegesebben ember kímélőbb sportág, mint a kenuzás.

A korábbi verseny kenus tapasztalatod mennyit segített? Vagy mennyire volt hátrány?

Érdekes, mert is-is. Aki kenuzott, az szerintem tud supozni. Igazából a mozgás majdnem ugyanaz, csak az egyiket térdelve, a másikat állva csinálod. Igen ám, viszont minden kenusnak a mozgáskoordinációja és az izmai is arra lettek képezve, hogy egy oldalon evezzen. Ezt egyébként felfújható deszkán, mind a mai napig tudom abszolválni, akár több kilométeren keresztül is.

A merev deszka valamiért máshogy működik, azon kénytelen vagy mind a két oldalon evezni. Ez nekem 3 évembe tellett, mire azt mondtam, hogy na, most már mind a két oldalon ugyanúgy tudok húzni.

Az első évet csak balon eveztem, mivel balos kenus voltam. Balon eveztem végig, haránt állásban álltam a deszkán is, mintha kenuztam volna. Tehát a kenus múlt, segítség volt abból a szempontból, hogy maga az egyensúly és a mozgás így könnyebben ment.

Viszont hátrány volt abból a szempontból, hogy két oldalon szerettem volna evezni a SUP-on. A jobb oldal fájó pont volt, egyszerűen meg kellett erőszakolnom a testemet, hogy ugyanúgy tudjak evezni. Az izmaimat fel kellett arra készíteni, hogy ugyanolyan hatékony legyen a jobb oldali haladásom, mint a bal oldali.

Szóval amennyire előny volt, ugyanannyira hátrány is. Az is előny volt, hogy ismerem az evezés dinamikáját, tudom hogyan fog haladni a deszka a vízen, ezt a kenuból áthozni óriási segítség volt

Ez a sportág nagyon-nagy részben a technikán múlik. Két egyforma erős ember közül a jobb technikával rendelkező ember fog gyorsabban haladni, persze egy idő után az állóképesség dominál, de ha rövidebb távot nézünk, akkor mindenféleképpen azt figyelhetjük meg, hogy a technika sokkal előrébb van, mint az erő.

Nyilván nem mindenki akar erőből és gyorsan evezni. Valaki csak a chi-t keresi a supozásban. Ezzel sincsen semmi baj egyébként, de nekem más a hozzáállásom.

A SUP-hoz végül akkor kaptam igazán kedvet, amikor nagyon sok SUP versenyt kezdtem el nézni a neten. Akkor jöttem rá, hogy ezek mennyire komoly versenyek és a supozás nem csak arról szól, hogy lötyögök a vízen. Hihetetlen, hogy milyen jó versenyeket csinálnak. Akkor azt mondtam, hogy na, ez az! Onnantól kezdve felértékelődött számomra maga a sportág.

Mondhatjuk akkor, hogy a sup tudás többi részét versenyvideókból szerzeted meg?

Igen. Senki nem jött soha mellettem és mondta, hogy mit csináljak, soha nem volt ilyen sajnos. Persze én is beszélgettem tapasztaltabb sup-osokkal, mert amikor én elkezdtem, akkor például a Márton Karesz, Hubik Attila már akkor sup-oltak évek óta. Sok tanácsot kaptam tőlük, próbáltam ellesni a technikát, hogy hogyan és mit kellene csinálni. Ahogy a Hubik Attila evez, például azt tanítani kellene. De ott van még a sokszoros Világbajnok kenus Kövér Márton is, aki szintén kiváló supos. Velük a RED Dragon VB-n is együtt eveztünk.

Sajnos idő hiánya miatt nem tudtunk közös edzéseket csinálni, ezért nagyon sok videót néztem.

Iványi Gábor sokat segített abban, hogy milyen videókat nézzek, kiket nézzek meg. Nagyon sok technikai videó van fent a neten, ezt mindenkinek javaslom, hogy nézzen meg amennyit csak tud. Mindenre van videó, a fordulástól kezdve, a sprintevezésen át.

Tehát innen összeszedtem, hogy mit is kellene csinálni, de még mindig nem tudtam magamat kontrollálni. A legnagyobb problémám az volt, hogy oké, hogy én úgy érzem, hogy jól csinálom, viszont kívülről nem láttam magam. Egy edző vagy egy edzőtárs előnye ebből a szempontból is óriási.

Mostanában gyakorolni is szoktam ezt a feleségemmel – Nagy-Rasztotzky Eszterrel-, aki szintén supozik és sikeres a supban. Vele szoktam néha elmenni, látom, hogy Ő mit csinál, próbálom a technikáját javítani.

Tehát én is folyamatosan tanulok, próbálok innen-onnan ellesni ezt, azt. Mindig fejleszteni a saját tudásomat.

Fontos, hogy milyen céllal mész le evezni. Borzasztó ritkán van az, hogy én úgy megyek le a vízre, hogy most van időm és evezgessünk. Persze van olyan, hogy így indulok el, de akkor is elborul az agyam és előbb-utóbb elkezdtek hajtani. Ez az időhiány miatt is van, mert egyszerűen nincs rá több időm. Vallom, hogy a gyakorlástól lesz valaki egyre jobb sup-os.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnék kipróbálni ezt a sportot?

Mindenkinek azt javaslom, hogy akár a Márton Kareszhoz, akár a Kövér Marcihoz, akár hozzám Dunakeszire, de valahova mindenképpen menjen el egy evezés technikai tréningre és kérjen tanácsot. Szánja rá azt az 1-2 órát, hogy valaki foglalkozzon vele, az evezés technikájával. Megnézni, hogy mit kéne kijavítani, mire lehetne figyelni és hogyan élvezhetné még jobban.  Itt mindig hálás arcokat láttunk. Ezért javaslom mindenkinek, hogy menjen el egy oktatásra legalább egyszer. Olyanhoz, akiről tudja, hogy ért hozzá. Neki is sokkal jobb lesz.

Tervezel oktatásokat, technikai képzéseket tartani?

Idén megalapítottam a SUP Race Hungary sportegyesületet, ami kifejezetten arra hivatott, hogy kifejezetten azokkal foglalkozzon, akik versenyezni szeretnének SUP-on, illetve olyanokkal – teljesen külön csoportban persze -, akik egyszerűen csak szeretnék megismerni ezt a sportot.

A bázisunk a Dunakeszi Kajak Club vízi telepén van Dunakeszin. Ott indítottuk be hetente kétszer az oktatásokat, félig meddig naplementés evezéseket. Egy időben nem lehet versenyzőket képezni és egy kezdőt megtanítani arra, hogy hogyan álljon életében először deszkára. Egy vagy két edzővel ezt nem lehet megoldani, nem lehetett bírni fejben, hogy kinek mit mondjon az ember és mit javasoljon. Ezért külön vettük, hogy legyenek a tanulni vágyók és vannak, akik már komolyabban foglalkoznak a SUP-pal, külön időpontokban.

Ráadásul, amennyire én tudom, mi vagyunk az első, kifejezetten SUP egyesület és támogat minket a Dunakeszi Kajak Club is és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség is.

A fő célunk a gyerekek képzése, azt szeretnénk, hogy fiatal SUP-osok jöjjenek hozzánk evezni, edzésre. Mivel van jövője ennek a sportnak, érdemes elkezdeni edzeni a fiatalokat, ugyanúgy mintha kajakozni vagy kenuzni menne. Azt látjuk, hogy a tizenéveseket foglalkoztatja a SUP, de van egy generációs szakadék a SUP-ban. Vannak a 30 pluszosok és vannak a tizenévesek, a kettő között nincsenek sokan, huszonéves sup-os gyakorlatilag nincs. Az idei medencés versenyen is jóval több volt a gyermek, mint tavaly.

Az egyesület másik célja, hogyha rendezvényeket, sporteseményeket szervezünk.

Milyen terveid vannak egyébként? Mik a saját célok és mik az egyesületi tervek?

Ha hosszútávú tervre gondolok, akkor az a SUP utánpótlásnevelés. 42 éves vagyok és azért felvenni az ifjú titánokkal a harcot, lássuk be, hogy nem egyszerű. Ebben a korban már akármennyi edzésmunkát végzel, nehezen fogod őket utolérni (Hasulyó testvérek). Ezzel mi is tisztában vagyunk, meg lehet őket szorongatni, de csodát nem lehet csinálni, ennek ellenére élvezem a versenyzést és ez a fontos.

Szeretnék még a SUP Dragon VB-t nyerni, csapattal evezni versenyen. Ez mindenképpen terv, de idén valószínűleg nem fogják megrendezni ezt a versenyt.

Voltunk Ausztriában, az osztrák SUP bajnokságon, ahol kb. 60 merev deszkás sup indult el, az egyéni versenyszámban. Nem azért, mert mind nyerni akart, hanem azért, mert ott akart lenni, a verseny kedvéért. Ott voltak olyan SUP-osok, akik egyébként egyéniben, engem és más edzőtársamat is rommá verték. A Kövér Marcit nem, ő megnyerte a versenyt, de egyéniben nagyon jó osztrák versenyzők voltak.

Utána rendeztek egy négyes versenyt is ugyanezekkel a srácokkal, akik előtte való nap megvertek minket. Úgy vertük meg őket négyesben, hogy a végén azt kellett hallgatnunk, hogy menjünk a francba, miért jöttünk ide megalázni őket. Akkor rájöttünk, hogy hoppá, négyes deszkán evezni, négyen egyszerre húzni, az nem ugyanaz, mint amikor egyedül evez az ember. Az pont az a pont, amikor egy kicsit felértékelődött bennünk a SUP Dragon VB. Ezért is szeretnék még a SUP Dragon VB-n részt venni és újra nyerni.

Tervezem még, hogy ami hazai verseny lesz azon, ha tudok akkor szeretnék elindulni és a lehető legjobb helyezést elérni.

Illetve 2021-ben, az már biztos, hogy a Balatonon lesz a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség által megrendezett SUP világbajnokság, ezen mindenképpen szeretnék elindulni. Azt még nem tudom, hogy milyen korosztályban, mert akkor már 43 éves leszek.

Az, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség rendezi, ez már egyfajta biztosíték a kiváló színvonalra. Azt gondolom, hogy aki ezen részt vesz, az világraszóló élményt kap. Mindenkinek, még annak is, aki csak túrázik, azt javaslom, hogy induljon el ha tud. Nem azért, mert nyerni akar, vagy nyerni fog. Hanem azért, hogy együtt legyen azokkal a sup-osokkal, akik a világ legjobbjai. Egyszerre evezhessen velük, elmondhassa azt magáról, hogy akár a Hasulyó testvérekkel, vagy a magyar képviselőkkel, akik itthon élnek együtt evezett. Minden magyar SUP-osnak azt javaslom, hogy induljon el az élmény kedvéért.

Mennyit és hogyan szoktál evezni? Belefér-e a kényelmes családi evezés?

A vírus miatt, úgy tekintem ezt az évet, hogy ez egy nagyon hosszú felkészülés a 2021-es évre. Már most elkezdtem alapozni arra, hogy 2021-ben majd jobb legyek. Persze, valószínű lesznek versenyek idén is, talán majd az év vége felé, esetleg nyár végén, szeptember-októberben. Nagyon sok verseny lett volna tavasszal egyébként, de így én egy kicsit elengedtem ezt az évet versenyzés szempontjából, inkább készülök 2021-re.

Az edzéseket illetően: ma is volt egy órám arra, hogy evezzek. A fiammal eveztem együtt, Ő kajakozik, 11 éves és már gyorsabb nálam.

Normál esetben heti 4-szer tudok evezni, a munkám mellett nem tudok többet. Emellett annyiszor kondizok, erősítek, amennyiszer csak tudok. Sajnos mindkét térdem rossz és ezért a futást nem bírja a térdem, ezt nagyon sajnálom. Emiatt magát az evezést tekintem kardio edzésnek és állóképesség fejlesztő edzésnek, mert nem tudok úgy futni, ahogy szeretnék. Télen jártam úszni, szintén a fiammal. Nagyjából így néz ki az edzés.

Én nem evezek télen, aki a kaja-kenu világából jött, az tudja, hogy attól te nem leszel gyorsabb SUP-os, hogy plusz két fokban vagy hóesésben nekiállsz csónakázni a vízen, annak nincs edzés értéke a versenyzés szintjén. Emiatt télen úszás, ha tud az ember futni, akkor futás, kondizás.

Tanmedencés edzést csinált egyébként a Kövér Marci, aminek tényleg van értelme. Ott az ember azokat az izmokat is erősíti, amiket kifejezetten a suphoz használ, illetve a technikát is egy kicsit helyre lehet rakni. Ebből áll össze a téli edzés.

Tavasszal nyilván az ember megy a vízre, de magát az erősítő edzést akkor sem szabad elhagyni.

Jelenleg milyen deszkával evezel?

Az az érdekes, hogy a deszkagyártók nagyon sokan vannak és nagyon sokféle deszkát gyártanak. A szabályzatban viszont nincsen nagyon megkötve, (úgy, mint a kajak-kenuban) hogy pontosan minden paraméter szerint mekkora lehet egy deszka. Csak a hosszúság meg van kötve a versenyeken, nem lehet 14 lábnál hosszabb egy deszka. Viszont a súly nincs meghatározva és nagyon nem mindegy, hogy valaki mondjuk egy 7 kilós deszkával vagy egy 16 kilóssal evez. Tehát ez egy kicsit fura és az ember próbálja nézni, hogy akkor mi lenne a legjobb, és végül az egyéni igények döntenek.

Az első deszkám, amivel eveztem, az egy 14*26-os Fanatic deszka volt. Nagyon jó volt és borzasztó stabil, ami a  26 colos szélességéből fakadt, az igazi verseny deszkák viszont 24-től indulnak lefelé.

Nekem egy picit széles volt a deszkám, viszont nagyon nagyon stabil volt, de idővel én is arra kezdtem el törekedni, hogy minél szűkebb deszkával evezzek. Most egy Starboard deszkával evezek, amit Uracs Amiéktól vettem. Ez egy 14*23-as deszka, viszont én 90 kiló vagyok és ennél keskenyebbel már nem is tudok evezni, mert elmerül alattam.

Van egy 21 és feles deszka feleségemnek, ugyanaz, mint az enyém, mind a kettő Starboard Sprint deszka. Kipróbáltam azt is, nagyon érdekes, hogy mindössze másfél inchről (kb 4 cm) beszélünk, mégis annyival kisebb a térfogata, hogy azzal én már nem tudok evezni. Átmegy azon a süllyedési ponton, ahol már inkább instabil lesz a deszka, mint gyors.

Tehát ez sem állja meg a helyét, hogy minél keskenyebb deszkával evezel, annál gyorsabb leszel.

Előbb utóbb a súlyod miatt nem tudsz keskenyebb deszkával evezni, ezért is mondom azt mindenkinek, hogy elsősorban a súlyának megfelelő méretű deszkát vegyen, úgy fogja elérni a legjobb eredményt.

Ha instabil a deszka, arra fog elmenni az energiája, hogy stabilizálja magát a versenyen, edzésen, mindig, ahelyett, hogy arra menne az energiája, hogy gyorsan evezzen.

Kezdőknek pedig érdemes minél több deszkát kipróbálni, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanabban a méretben is, márka és márka között is nagyon sok különbség van.

Mit adott neked ez sport? Mit szeretsz benne a legjobban?  

Gyerekkoromtól versenyszerűen kenuztam, annyira sok edzést csináltam végig a profi sportolóként, gyermek-serdülő és felnőtt korban, hogy hetente nem ritkán 10-11-szer edzettem. Reggel egyet, délután egyet, plusz szombaton, így némiképp kiégtem benne. Egyszerűen annyira elfáradtak az izmaim, az egész mentalitásom, amikor abbahagytam a sportot, konkrétan rá sem akartam nézni a lapátra vagy a kenura.

Elfáradtam benne és nagyjából 10 évig nem néztem rá a Dunára se. De szó szerint, átmentem a hídon autóval és meg se néztem, hogy van-e szél a vízen.

Amit adott nekem a SUP az, hogy visszahozta a Dunát!

Visszahozta magát az evezést, visszahozta azt a közeget, ami egyébként ezzel jár, az evezős társadalmat. Úgyhogy én egy kicsit visszakaptam a gyerekkoromat.

Magát azt, hogy lemegyek edzeni és élvezem, azt visszakaptam. Élvezem az evezést, nem csak azért csinálom, mert sportsikereket akarok elérni, hanem élvezem.

Ma is úgy eveztem a fiammal, mondtam, figyelj, csak élvezzük ez evezést, megyünk, nem fogunk meghalni. Az első három kilométert megtettük kényelmesen, erős iramban, lefele a Dunán. Jó volt nagyon az idő, nem volt szél, tükörsima volt a víz. Visszafelé ránéztem az órámra: úristen, de jó időt megyek és elkezdtem nyomni neki, mint az állat. Az lett e vége, hogy a 6 km-es evezés, oda vissza a Dunán pont 40 perc alatt volt meg. Elborul az agyam, bármennyire is élvezni akarom a chit, nem tudom. De ezt szeretem benne a legjobban.

Hogy látod az itthoni sup helyzetet?

Jónak látom a változásokat, azt hogy egyre több egyesületben, szerte az országban komolyan foglalkoznak a SUP-pal. Ezt nagyon jó látni. A szegedieket állandóan nézem a neten és örülök, hogy nem csak nálunk van ilyen kezdeményezés, sőt szerintem ők előrébb járnak benne, mint amit mi hoztunk létre.

A Kajak-Kenu szövetség nagyon nyitott erre a történetre, persze korábban is voltak már kezdeményezések SUP versenyeket illetően elsőnek a Szörf szövetség által. Én 2016-ban bementem a Kajak-Kenu szövetségbe és mondtam, hogy csináljunk egy versenyt próbaképpen.

Sikerült őket meggyőznöm, ők ebben partnerek voltak és elindult egy folyamat, ami egyébként évről évre nő és most ott tart, hogy már saját felelőse van a kajak-kenu szövetségben (ifj. Foltán László), aki ezért felelős. Azt látjuk, hogy az MKKSZ egyre többet és többet próbál tenni a sup életért, közösségért, persze mi is csinálunk tőlük függetlenül is versenyeket.

A magyar kajak-kenu szövetség fogja rendezni a 2021-es vb-t. Az, hogy eljutottunk 5-6 év alatt, onnan, hogy egyáltalán nem foglalkoztak a sup-pal, most pedig már ők rendeznek egy világbajnokságot, ez óriási fejlődés. Ez önmagáért beszél.

Egyre több fiatal jön, látszik az, hogy ennek a sportnak van jövője. A tavaszi II. medencés SUP versenyre is szép számban jöttek a fiatalok. A fiatalok előtt két út lesz, mint ahogy a kajakban és a kenuban is. Van, aki azért csinálja, mert egyszerűen csak élvezi a természetet és az evezést és lesznek a versenyzők.

Ez a jó ebben a dologba, hogy mindenki meg tudja találni magának azt, amire vágyik: akár verseny, akár túra.

Üzensz-e valamit a suplife.hu olvasóinak?

Menjenek minél többet evezni! Azt javaslom és nem üzletszerű kéjelgésnek mondanám ezt, de tényleg menjenek el egy oktatásra. Aki nem volt még, az menjen el legalább egy órára és hallgasson meg egy olyan embert, aki tud neki segíteni. Akár a kis-Dunára Márton Kareszhoz vagy Kövér Marciékhoz tanmedencézni vagy ide Dunakeszire hozzánk a SUP Race Hungary SE-be. Nagyon sokat számít, nem csak a kezdeteknél, később is!

Sajnos sok olyat hallunk, hogy elmennek egy SUP kölcsönzőhöz, ahol lehet bérelni deszkát és ennyivel indítják el: menjél, evezzél! De nem mondják meg, hogy hogyan és mit csináljon, mire figyeljen. Persze ott a pénzről szól a dolog, kibérelte, kifizette, visszahozta, viszontlátás.

Egy oktatás után jobban fogja élvezni az evezést, mert megtanulja a helyes technikát.

Köszönön az interjút!